Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
ERDŐ PÉTER ■ A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban rűnek a törvényhozó, hogy világosan kijelentse: a pápának ez a joga nem tulajdonjog, hanem legfőbb kormányzati hatalmához tartozik30. Mivel a Codex Iuris Canonici II. Könyve II. Része I. Szakasza I. Fejezetének II. Cikkelyében a püspökök testületéről van szó az Egyház legfőbb hatóságának témakörében, és a törvénykönyv azt állítja, hogy ez a testület „szintén hordozója az egész Egyházra szóló legfőbb és teljes hatalomnak” (336. k.; CCEO 49. k.), egyes szerzők feltették a kérdést, hogy hogyan lehet az Egyházban a legfőbb és teljes hatalomnak két alanya. A válasz magából a püspökök testületének fogalmából adódik. Ez ugyanis olyan testület, „melynek feje a pápa, tagjai a püspökök a szentségi felszentelés és a testület fejéhez és tagjaihoz fűződő hierarchikus közösség alapján, és amelyben az apostolok testületé állandóan fennmarad”. Ez a testület „fejével együtt és soha nem a fő nélkül, szintén hordozója az egész Egyházra szóló legfőbb és teljes hatalomnak” (336. k.; vö. Lumen gentium 22b31). Az ezzel kapcsolatos kérdésekre elegáns választ kapunk Umberto Betti bíborosnak a Lumen gentium 3. fejezetéről szóló monográfiájában. Eszerint: „Helyesebb ugyanannak a hatalomnak két alanyáról beszélni: egy egyedi alanyról, aki Péter utóda; és egy testületi alanyról, amely az összes püspökök együttese beleértve szükségképpen Róma püspökét. Ez a két alany nem közli kölcsönösen egymással a hatalmat. Először is azért, mivel ez a hatalom — lévén legfőbb — természeténél fogva nem osztható meg másokkal úgy, hogy azoknak is legfőbb hatalma legyen. Másodszor mivel a római pápa, aki ezt a hatalmat közvetlenül Krisztustól kapja, a testület létesítő oka. így elég az ő jelenléte ahhoz, hogy a testület is rendelkezzék ezzel a hatalommal. Mindkét alany hatalma ezért közvetlenül Krisztustól származik. O az, aki megadja ezt a püspökök testületének; és ugyanakkor teljes egészében összpontosítja a testület fejének személyében is”32. A pápa ilyen konstitutív, azaz létesítő és kiemelkedő szerepének forrása a püspökök testületében — a Lumen gentium kifejezett tanítása szerint — maga a pápai primátus33. Ebben az összefüggésben néhány pontosításra van szükségünk. Vannak olyan teológusok és kánonjogászok - a keleti katolikus egyházakban is —, akik vonakodnak az egyetemes zsinat jelzőt alkalmazni a II. Vatikáni Zsinatra. Ezt látszólag ökumenikus érveléssel teszik, mondván, hogy az érvényesen felszentelt ortodox püspököket nem hívták meg, és így azok nem tudtak részt venni ezen a zsinaton. Csakhogy a Tanítóhivatal és a hatályos kánonjog szóhasználata szerint az egyetemes zsinat a püspökök testületé működésének egyik ünnepélyes formája. A 339. kánon 1. §-a szerint „mindazoknak, de csak azoknak a püspököknek, akik a püspökök testületének tagjai, joguk és kötelességük, hogy az egyetemes zsinaton döntési szavazati joggal részt vegyenek”34. A püspökök testületének tagjai viszont — mint láttuk — éppenséggel azok a püspökök, akik a testület fejével és tagjaival hierarchikus közösségben vannak (331. k. 1. §). Ahol ez a közösség “Erdő, P., Chiesa e beni temporali: principi fondamentali del magistero del Concilio Vaticano II (cann. 1254—1256), in I beni temporali della Chiesa (Studi Giuridici 50), Cittä dei Vaticano 1999, 21-35. 31 „Collegium autem seu Corpus Episcoporum auctoritatem non habet, nisi simul cum Pontifice Romano, successore Petri, ut capite eius intellegatur, huiusque integre manente potestate Primatus in omnes sive Pastores sive fideles. Romanus enim Pontifex habet in Ecclesiam, vi muneris sui, Vicarii scilicet Christi et totius Ecclesiae Pastoris, plenam, supremam et universalem potestatem, quam semper libere exercere valet. Ordo autem episcoporum, qui Collegio Apostolomm in Magisterio et regimine pastorali succedit, immo in quo Corpus Apos- tolicum continuo perseverat, una cum Capite suo Romano Pontifice, et numquam sine hoc Capite, subiectum quoque supremae ac plenae potestatis in universam Ecclesiam exsistit”. Vö. Nota Explicativa Praevia. 32 Betti, 388-389. 33 Vö. Lumen gentium 22. 3‘ Vö. még CCEO 52. k. 130 TEOLÓGIA 2009/3-4
