Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban ERDŐ PETER még nem teljes (vö. 205. k.) — és ez valódi szenvedés az Egyház számára —, ott a püspökök még nem tartoznak teljesen a püspökök testületéhez, ahogyan ezt a Nóta Explicativa Praevia 2. pontja is megvilágítja. Ez az okfejtés — tiszteletben tartva a zsinatokkal kapcsolatos szóhasználat történelmi változásait35 - érvényes az 1054 után tartott egyetemes zsinatokra nézve is. Ezért a jelenlegi hivatalos terminológiát alkalmazva biztosan egyetemes zsinatnak nevezhetjük mind a huszonegy zsinatot, amelyet a Katolikus Egyház ilyennek ismert el36. 2. A teljes hatalom A pápai hatalom teljes. Ez azt jelenti, hogy a pápának megvan mindaz a hatalma, amit Krisztus az Egyháznak adni akart, vagyis az, ami szükséges és elégséges az Egyház kormányzására37. Egyes szerzők azt állítják38, hogy a pápai hatalom teljessége a hármas küldetés vagy feladat (tria munera) minden funkcióját tartalmazza, vagyis a megszentelés, a tanítás és a kormányzás minden funkcióját. Igaz ugyan, hogy a pápa küldetése és karizmája mindezeken a területeken működik, de — ragaszkodva a 331. kánon szövegéhez — a hatalom teljessége a pápa „rendes hatalmára” vonatkozik. A rendes hatalomnak a Codex- ben szereplő meghatározása szerint viszont (131. k. 1. §), ez a kormányzati hatalom egyik fajtája. A szövegösszefüggés alapján (vö. 17. k.) tehát a 331. kánonban említett teljesség a kormányzati hatalomra vonatkozik, annak minden formájára, vagyis minden gyakorlási területére, azaz a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalomra (135. k. 1. §). Ami az Egyház megszentelői és tanítói feladatát illeti, a kormányzati hatalom teljessége természetesen azt is jelenti, hogy e hatalmat ilyen kérdésekben is lehet gyakorolni, vagyis hittani, erkölcsi, liturgikus, stb. témakörökben. A pápának ez a kormányzati tevékenysége azonban sajátos módon a primátus karizmájának teljességén alapszik. Például a hittani kérdésekben való törvényhozást vagy bírói ítélkezést segíti még a tévedhetetlenség karizmája is, vagyis a karizma éppen joghatósági cselekményekben jut ünnepélyesen kifejezésre. A pápai hatalom teljességével kapcsolatban joggal hangsúlyozzák, hogy a pápa hatalma valóban püspöki hatalom. A 332. kánon 1. §-a kifejezetten kijelenti, hogy „a teljes és legfőbb hatalmat az Egyházban a római pápa törvényes megválasztásának általa történt elfogadása és püspökké szentelése révén nyeri el”39. Bár volt a történelemben néhány olyan pápa, aki megválasztásakor még nem volt püspök, sőt meghalt, mielőtt püspökké szentelték volna (mint V. Hadrianus 1276-ban)40, a pápa hatalmáról az Egyház mégis vi55 Vö. Sieben, H. J., Die Konzilsidee des lateinischen Mittelaltres (Konziliengeschichte, Hrsg. W. Brandmüller), Paderborn 1984; Uö., Die katholische Konzilsidee von der Reformation bis zur Aufklärung (Konziliengeschichte, Hrsg. W. Brandmüller), Paderborn 1988; UŐ., Die katholische Konzilsidee im XIX. und XX. Jahrhundert (Konziliengeschichte, Hrsg. W. Brandmüller), Paderborn 1993. 36 Sieben, H. J., Konzil. I. Geschichtliche Entwicklung in Kasper, W. (szerk.), Lexikon Jur Theologie und Kirche, ’Freiburg 1993-2001, Sonderausgabe 2006, VI, col. 348; egy erre vonatkozó vitához lásd pl. Marchetto, A., Una stroria dei conáli ecumenici, in Uő., H concilio ecumenico vaticano II. Contrappunto per la sua storia, Cittá dei Vaticano 2005,24-26. 37 Vö. E. Molano, De Romano Pontifice, Commentary c. 331, in Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, (ed. A. Marzoa — J. Miras - R. Rodríguez-OcaFia; English language edition E. Caparros - P. Lagges), Montreal-Chicago 2004, II/1, 594. 38 PI. Molano 594. 39 Vö. CCEO c. 44. 40 Vö. pl. Schöpp, N., Papst Hadrian V, Heidelberg 1916. TEOLÓGIA 2009/3-4 131
