Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
ERDŐ PÉTER H A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban liktusok után - amilyenekre például VIII. Bonifác esetében17 vagy a febronianizmus és a jozefinizmus kapcsán került sor - vagy a konciliaristák és a protestáns reformátorok által támadott katolikus tanítás megerősítésének szükségessége miatt konkrétabban is megvilágították és intézményes szinten részletesebben is kidolgozták a joghatósági primátust. Az újkori pápák idevonatkozó okmányait az 1917-es Codex 218. kánonjának forrásjegyzéke bőségesen tartalmazza. Ez a folyamat csúcspontját az I. Vatikáni Zsinaton érte el. Egyrészt ünnepélyes meghatározásként kimondták a pápai tévedhetetlenség dogmáját18, amely szintén a primátus központi valóságának egyik vonatkozása, másrészt a legnagyobb tanítói tekintéllyel ünnepélyesen kijelentették a római pápa joghatósági primátusát is19. A II. Vatikáni Zsinat egyfelől részletesen bemutatta a püspöki kollegialitásról szóló tanítást20, másfelől teljes világossággal hangsúlyozta az I. Vatikáni Zsinatnak a primátusról szóló tanítását is21. A primátusnak ezt a hangsúlyos megismétlését egyes szerzők különösen a Lumen gentium kezdetű hittani rendelkezéshez fűzött előzetes magyarázó megjegyzésekben (Nóta Explicated Praevia) látják22. Ténylegesen — mint Gérard Philips mondja — „a (Lumen gentium) szövegének egyik célja az volt, hogy a figyelmet a püspöki rend szerepére és hatalmára fordítsa, nemcsak azért, hogy kiegyensúlyozottabban és jobb fényben rajzolódjanak ki az 1870-es meghatározások, hanem azért is, hogy a keleti püspökök és keresztények garanciát kapjanak a püspöki jogok teljes elismeréséről, és hogy ezzel a kérdésről szóló katolikus tanítás pontosabb megértését mindenki részére elősegítse. Másrészt az előzetes magyarázatok, különösen azok, amelyek a Nota Praevia-ban találhatók, arra irányultak, hogy egy bizonyos számú nyugati püspök fenntartásait leszereljék, mivel ők mindebben a pápai primátus elleni fenyegetést is látni véltek... A Konstitúció szabadabban mozog a communio légkörében, a Nota Praevia pedig jobban alkalmazkodik ajogi megfontolásokhoz. Mindkét szempont tiszteletreméltó és az egyik nem záija ki a másikat”23. Ezt a kiegyensúlyozott tanítást fordítja le a jog nyelvére mind az új latin Codex24 (főként: 330—367. k.), mind a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe25 (42. k., 49—54. k.), mind pedig a Pastor Bonus kezdetű apostoli rendelkezés26. Az apostoli rendelkezés gazdag teológiai bevezető részében II. János Pál pápa megvilágítja, hogy a Kúria reformjával biztosítani szándékozott, hogy „a törvények megújítása, melyet az új Egyházi Tör17 Lásd pl.: Bulla “Unam sanctam”, 1302. XI. 18; vő. pl. Miethke, J., Unam sanctam, in W. Kasper (szerk.), Lexikon für Theologie und Kirche, Treiburg 1993—2001, Sonderausgabe 2006, X, col. 375. 18 Const, dogm. Pastor aeternus, 1870, VII. 18., cap. 4 = DS 3074. 19 Const, dogm. Pastor aeternus, 1870, VII. 18., cap. 1—3 = DS 3053—3064. 28 Vő. különösen Betti, U., La dottrina sull’episcopato dei Concilio Vaticano II. II capitolo III della Costituzione Dom- matica Lumen Gentium (Spicilegium Pontificii Athenei Antoniani 25), Roma 1984; G. Philips, La Chiesa e il suo mistero. Storia, testo e commento della Lumen Gentium, Milano 1975, 197-257. 21 Vö. Philips 257-269. “Wolfgang Beinert egyenesen megerősítésről beszél (Verschärfung; Ua., Primat, Päpstlicher, in W. Kasper (szerk.), Lexikon für Theologie und Kirche, 3Freiburg 1993—2001, Sonderausgabe 2006, VIII, col. 589). 23 Philips 269. 2‘ Vö. pi. Coppola, R., Ministero petrino e suo esercizio nella dottrina e nella vita della Chiesa cattolica, in Ius Ecclesiae 18 (2006) 579—600, különösen 585—588, nr. 4 (“alcuni aspetti del rapporto ffa primato di giurisdizione e forme is- tutuzionalizzate di esercizio della collegialitá e della comunione ecclesiale nella Chiesa latina”). 25 Vö. Uo., 589-590. 24 1988. VI. 28 = AAS 80 (1988) 841—930; a továbbiakban: PB. A Pastor Bonus-ról mint a pápai primátus kifejezéséről lásd pl.: De Paolis, V., Introduzione al commento della Cost. Ap. Pastor Bonus sulla ristrutturazione della Curia Romana, in Pinto, P. V. (szerk.), Commento alia Pastor Bonus e alle norme sussidiarie della Curia Romana (Studium Romanae Rotae, Corpus luris Canonici III), Cittá del Vaticano 2003, 5—9.14—16.18—22. 128 TEOLÓGIA 2009/3-4
