Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban ■ ERDŐ PÉTER kánonjának forrásai teijedelmes jegyzéket tesznek ki4. A felsorolásban megtaláljuk például Siricius5,1. Ince6, Zosimus7,1. Bonifác8 és Gelasius pápák levelei. Gelasius pápának Faustus legátushoz írt, 493-ban kelt levele már a konstatntinápo- lyi császárral és általában a „görögökkel” fennálló kapcsolatok összefüggésében keletkezett9. A szöveg erőteljesen hangsúlyozza a Római Szék legfőbb bírói hatalmát. Ugyanennek a pápának másik két szövege 495-ben még erőteljesebben ismétli meg ezt az elvet. A Római Szék mindenki felett ítélkezhet, őt azonban senki sem ítélheti meg. A Római Székhez a világ minden részéről lehet fellebbezni, de ennek a Széknek az ítélete ellen semmilyen más hatósághoz nem lehetséges a fellebbezés. Az Apostoli Szentszék minden előzetes szinódus nélkül is ítélkezhet, és felülvizsgálhatja a szinódusok ítéleteit10 11. Ami az első keresztény évezred intézményes fejlődésének összefüggését és a primátus eredendő és teológiai tényének történelmi-jogi bontakozását illeti, bőséges irodalom áll rendelkezésre". Az 1917-es CIC 218. kánonjának egy későbbi forrása a II. Lyoni Zsinat egyik szövegrészlete, pontosabban Paleologosz Mihály császár hitvallása, mely X. Gergely pápához címzett levelében található12. A pápa bírói hatalma hagyományos elvének megismétlésén túl a császár azt is elismeri, hogy a római Egyház „az összes többieknél inkább köteles a hit igazságát megvédeni,” és így „az ő ítéletével kell lezárni azokat a kérdéseket, amelyek a hitre vonatkozóan merülnek fel”13. Ugyanez a szöveg hozzáfűzi azt is, hogy a római Egyháznak „minden egyház alárendeltje, és iránta azok főpásztorai engedelmességgel és tisztelettel tartoznak. A hatalom teljessége úgy valósul meg benne, hogy gondoskodásában minden más egyház részesül14. A Firenzei Zsinaton a primátus tanítása és fegyelme, amely meghatározta az 1917-es Codex, sőt a hatályos egyházjog megfogalmazását is, a görögöknek szóló dekrétumban található a legkoncentráltabb formában15. A használt kifejezések ünnepélyesek, jogi horderejűk pedig még általánosabb, mint az eddig említett forrásoké. A zsinat kimondja: „Ugyanígy határozatot hozunk, hogy az Apostoli Szentszéknek és a római pápának az egész földkerekségre kitelj edő primátusa van, és maga a római pápa Szent Péternek, az apostolok fejedelmének utóda, Krisztus valódi helytartója, az egész Egyház feje és az összes keresztények atyja és tanítója; a mi urunk, Jézus Krisztus neki adta át Szent Péter személyében a teljhatalmat az egész Egyházat illetően a lelkipásztorkodásra, irányításra és kormányzásra, amint ezt az egyetemes zsinatok ügyiratai és a szent kánonok is tartalmazzák”16. A világi hatalommal való konf4 Codex luris Canonid Pii X Pontifiás Maximi iussu digestus Benedicti Papae XV auctoritate promulgatus praefatione fontium annotatione et indice analythico-alphabetico ab E.mo Petro Card. Gasparri auctus, Cittá del Vaticano 1974, 62—63. 8 Ep. „Directa ad decessorem”, 385. II. 10. = JK 385. “ Ep. „In requirendis Dei rebus”, 417.1. 27. = JK 321. 7 Ep. „Quamvis Patrum traditio”, 418. III. 21. = JK 342. 8 Ep. „Retro maioribus tuis”, 422. III. 11. = JK 363. * C.9 q.3 C.16 (a.493) — JK 622 — “Ego quoque mente”. 10 C.9 q.3 c.17-18 (a.495) = JK 664 — “Valde mirati sumus”. 11 Vő. pl. Maccarone, M., Apostolidtá, episcopato e primato di Pietro. Ricerche e testimonianze dal II al Vsecolo, Roma 1976 (=Lateranum N. S. 42 [1976] N. 2); Ua (szerk.), U primato dei vescovo di Roma nel primo millennio, Cittá del Vaticano 1991. 12 Conc. Lugdunen II, Sessio IV, 1274. VII. 6. Professio fidei Michaelis Paleologi: DS 861. ,J Uo. 14 Uo; olasz fordítással: H. Denzinger, Enchiridion symbolorum, definitiorum et declarationum de rebus fidei et morum, ed. bilingue, a cura di P. Hünermann, Bologna 1996, 489-491. 15 Bulla a görögökkel való unióról Laetentur caeli, 1439. VI. 6. 16 DS 1307; olasz fordítását lásd: Denzinger - Hünermann, p. 581; magyarul: Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai, ford. És szerk. Fila B. — Jug L., Kisterenye—Budapest 1997, 290. TEOLÓGIA 2009/3-4 127
