Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - INTERJÚ - Török Csaba: Riport dr. Tarjányi Bélával
INTERJÚ használjon magyar szavakat, ezek helyett inkább nemzetközi kifejezéseket alkalmazzon, így lett a családból família, mert Magyarországon azt mondják: „családó”. A gyümölcs szó nem létezik náluk, ismerik az almát és a körtét, de nem tudnak elvonatkoztatni. Ezért a fordításban megszületett a” fruktó”. Ez nehézségeket vet fel, de nem volt más megoldás. A munka haladt előre. Először az Újszövetség jelent meg kétnyelvű kiadásban. Ezt az akkori oktatásügyi miniszter és az akkori cigány önkormányzat támogatta. A könyvbemutatót a miniszter tartotta az önkormányzat vezetőjével közösen. Megígérték, hogy teríteni fogják az országot, de erre sajnos már nem került sor. Ekkor kaptam meg a Cigányságért-díjat. Ezután folytatódott a fordítás. Azt mondtam, hogy akár a föld alól is előteremtjük a költségeket. Összességében a fordítás és a kiadás 10-15 millió forintba került — ebből az összegből semmi sem térült meg, hiszen ezeket a Szentírásokat nem lehet eladni. Ennek ellenére megcsináltuk. A gond az, hogy a magyarországi cigányság harmada beás nyelvet beszél, ami egy óromán dialektus. Ok ezzel nem tudnak mit kezdeni. A többi nyelvjárás kisebb-nagyobb távolságra van a szövegtől. Ám a cigányságnak is el kell döntenie, hogy a millió nyelvjárásuk közül melyiken akarnak írni — ők választották a lovárit. Erre a nyelvjárásra fordítottuk tehát le a Bibliát. Az is nehézséget jelent, hogy nagy részük nem beszéli a cigány nyelvet, aki pedig beszéli, az nem olvas rajta. És aki netán beszél is és olvas is, sokszor nem ezt a nyelvjárást használja. Azonban nincs más út, ezen a folyamaton egykor a magyarság is átment. Egy népnek meg kell teremtenie a maga irodalmi nyelvét, ehhez pedig egy nyelvjárást ki kell választani a sok közül, vagy pedig idővel eltűnik a nyelv. Én mindenesetre mint tanár, biblikus, mint csöndben dolgozó ember örülök, hogy részben az én segítségemmel és erőfeszítésemmel sikerült a magyar egyháznak a világegyház asztalára letenni a cigány nyelvű teljes Szentírást. Aki professzor urat akár a katedráról, akár máshonnan ismeri, tudja, hogy mindig vannak ödetei, tervei, megvalósítandó elgondolásai. Beszélgetésünket ezért ezzel a kérdéssel zárnám: Most mik az aktuális tervek és ötletek? Túl a Biblia Evén és ezen a bibliafordításon merre vezet az út előre? A Szentírást használó emberek számára nagyon hasznos segédeszköz a konkordancia. Az Újszövetségre ezt egy barátom, Opalény Mihály már elkészítette, de a teljes Szentírásra vonatkozóan nincs ilyen magyar nyelven. Igen nagy munkáról van szó, ugyanis a szöveget értelmes részekre kell feldarabolni. Ez a fázis a befejezéséhez közeledik. Most egyetemünk Információtechnológiai Karával vettük fel a kapcsolatot, hogy meg tudnák-e oldani az anyag számítógépes sorba rendezését - ez még folyamatban van. így tehát a Neovulgata szövegéhez elkészül majd egy teljes konkordancia. Készítünk egy színes összefoglaló kötetet is a Biblia Évéről, ennek egy része már megjelent. Bővítem a Márk evangéliumához írt exegéziskötetemet, kiegészítem néhány új fejezettel. Nem vagyok híjával az ötleteknek. Remélem, hogy ezeket sikerül majd a közeljövőben megvalósítanom, annál is inkább, mert egész pályámnak, szerepemnek — ha egészségemmel bírom, akkor is — három-négy év múlva vége szakad, mert nyugdíjba megyek. Akkor már elfelejtik az embert. Éppen mostanában gondolkodom azon, hogy amikor az ember elmegy, akkor fejeződik be, akkor válik teljessé az ő műve. Jézus is amíg élt, tanított, és amikor meghalt, akkor tette teljessé a művét. Tedd, csináld, és ha tisztességgel elvonulsz, akkor válik teljessé a küldetésed. Amire még lehetőségem nyílik, azt megpróbálom megtenni. Ehhez kívánunk Olvasóink nevében is sok kegyelmet! Török Csaba 112
