Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Török Csaba: Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben
DIOGENÉSZ LAERTIOSZ: A filozófiában jeleskedők clctc és nézetei tíz könyvben Fordította: Rokay Zoltán I—II. kötet, Jel, Budapest 2005-2007. A filozófia oktatásának sajátos kihívásai közé tartozik az a tény, hogy úgy napjaink tudományossága, mint a hétköznapi életben megvalósuló közgondolkodás immár messze került azoktól a klasszikus kategóriáktól, amelyekben a nyugati kultúránk gyökereit jelentő bölcselők vélekedéseiket, véleményeiket vagy éppenséggel már saját komkban is meghökkentő állásfoglalásaikat kifejtették. Ez azt eredményezi, hogy azon egyetemi növendékek, akik képzésük során ilyen-olyan okból (nagyon sokszor már csak tudományos hagyománytiszteletből) rákényszerülnek a „Filozófiai bevezetés” vagy a „Filozófiatörténet” című tárgyak tanulására, negatív tapasztalatokat gyűjtenek be, az egész szellemi erőfeszítést egyfajta meddőhányóként élik meg, amelyben fáradozva végül hatalmas szenvedések árán a legjobb esetben is csak egy-két bölcs mondatot, aforizmát sikerül a felszínre hozniuk. A közgondolkodás, a „hétköznapi ember” pedig már alapvető bizalmadansággal tekint minden bölcseleti eszmefuttatásra, abban csak gondolati furfan- got, elvontságot, vagy a mindennapi élet szempontjából súlytalan és értéktelen Vart pour Vart cselekvést látva. A filozófia megbecsülésének és az iránta való érdeklődésnek ezen a hiányán segíthet Rokay Zoltán professzor munkája, aki nagy filozófiatörténeti jártassággal és igen jó nyelvi érzékkel (nem egyszer mondhatnánk: az eredeti szöveghez méltó játékossággal és spontán kreativitással) magyar nyelvre fordította, előszóval, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátva közreadta Diogenész Laertiosz közismert művét, amely „A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben" címet viseli. Mit is tart a kezében az olvasó? Semmiképpen sem korunk száraz és kritikus tudományosságával megírt biográfiai vagy eszmetörténeti futamot. Maga a fordító a következőképpen határozza meg a két kötetben kiadott írás műfaját: „Laertiosz kezünkben lévő műve sajátságos műfajú. Maga a szerző filológusként mutatkozik be, aki minden rendelkezésre álló forrást felhasznál és megpróbál a »filozófusok történetének« Prokrusztész-ágyába kényszeríteni. Leginkább nagy mondaciklusnak tekinthetjük művét, amely a »relata refero «-elv alapján közvetíti, amit mások mondták. Úgyszólván az egész nem egyéb, mint indirekt beszéd...’’ (I. 7). 113
