Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - INTERJÚ - Török Csaba: Riport dr. Tarjányi Bélával
INTERJÚ Előtte a Békés—Dalos-féle Újszövetséget adtuk ki közösen a bencésekkel, hetvenforintos áron. Sok plébánia még akkor „bespájzolt”, s most is ebből él. A katolikus Biblia ekkor nagy formátumú volt, a mi ötletünk volt, hogy hordozható méretben nyomtassuk ki. Ezt az újítást azóta más kiadók is átvették. Mintegy húszezer Újszövetséget vittünk ki a határokon túlra, teljes Szentírásból pedig legalább tízezret. A másik: mintegy hatvan alkalommal rendeztünk bibliaapostol-képző tanfolyamot, amely péntek estétől vasárnap estig tart. Papok, hitoktatók, érdeklődők, lelkiségi mozgalmak vezetői és tagjai vettek részt ezeken. A közösségi bibliaolvasás különböző formáit tanultuk, és a résztvevők egy gyűjteményes kötetet is kaptak, amelyben ezek a módszerek vannak összefoglalva. Ez azért jó, mert így szorgalmazni tudjuk nem csak az egyéni, de a közösségi bibliaolvasást is. Ne csak a pap prédikáljon róla, de a közösségek, családok, baráti körök, lelkiségi mozgalmak is tartsanak rendszeresen közös bibliaolvasást. Mi ehhez eszközt is adunk a kezükbe. Egy alkalommal a szegedi kispapoknak rendeztük meg az elöljárók meghívására ezt a tanfolyamot, s az egyikük fel volt háborodva: mi a csudának töltjük ezzel az unalmas dologgal az időnket? Pár hónap múlva kikerült egy plébániára, s nem sokkal később érkezett a levél: köszöni, hogy akkor ezen részt vehetett, mert nem tudna most mit kezdeni az ottani csoportokkal. A Biblia Eve csúcspont volt. Mintegy hetven helyen tartottam előadást az egész országban, hasonlóképpen munkatársaim és kollégáim is számos helyre eljutottak. Reklámanyagot adtunk ki, arany bibliát, családi bibliát, a Márk-evangéliumot újság formátumban, emellett néhány hasznos kiadványt. Fél áron árusítottuk a Bibliát - így most már tele van az ország vele. Nincs nagy reklámja a Bibliatársulatnak, de azt hiszem, hogy ez a húsz év kevesebb lett volna sok szempontból, ha nem tevékenykedtünk volna. Engem, a tanárt is ez csúsztat el a szakmai területeken a Biblia lelki tartalmának feltárása felé. Személy szerint úgy érzem, hogy jó irányba segített az, hogy belekeveredtem a bibliatársulati munkába. A magyar egyháznak biztos nem váltunk kárára. Egy szempont azonban még kimaradt: professzor úr 2002-ben megkapta a Cigány- ságért-díjat. El kell mondanunk, hogy az, amit Magyarországon szakemberek és elkötelezett munkatársak egy kis köre végbevitt, vagyis hogy megjelent egy cigány nyelvre lefordított Szentírás, nem csak országos, de valóban világszinten is rendkívülijelentőségű esemény. Hallhatnánk erről pár szót? A cigányság problémáját mindenki érzi, tapasztalja Magyarországon. Én soha nem voltam ellenük, káplánként a cigánygyerekektől tanultam számolni, és megdöbbenve hallottam, hogy a göröggel majdnem azonosak a tőszámneveik. Ez lenyűgözött, de a dolog ennyiben maradt. Később érintőlegesen foglalkoztam a szanszkrit nyelvvel, de a tanárság és a bibliatársulat mellett eszembe sem jutott ez a kérdés. Egyszer azonban beállított egy fiatalember azzal a felvetéssel, hogy ő lefordítja cigány nyelvre a Szentírást, csak a költségeinek a megtérítését kéri. Azt mondtam, rendben van, de kezdje először két evangéliummal. Bár a munkatársak körében többen kételkedtek benne, hogy a munka el fog készülni, végül mégis az előre rögzített határidő előtt hozta az anyagot. Amikor belenéztem, rögtön fel tudtam mérni, hogy ez tényleg cigány nyelven van. Mi ugyanis a probléma? Az, hogy a cigányoknak viszonylag kevés szavuk van, náluk nem volt nyelvújítás. Ebből kifolyólag minden országban úgy beszélnek, hogy használják a saját szavaikat, s amire nincs szavuk, arra az adott nyelv kifejezéseit. Magyarországon a szókincsük jelentős része magyar. Ugyanez megfigyelhető német vagy francia nyelvterületen is. Én azt mondtam, hogy ne 111
