Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Török László: Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé
TÖRÖK LÁSZLÓ Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes (elé vételekor feltámadnak mindazok, akik övéi. Arra a kérdésre pedig, hogy mi módon, és milyen testben lesz a feltámadás, a mag hasonlatával válaszol az apostol.” Az 51. verstől kezdődően írja le magát az eseményt, és itt találunk párhuzamot a Tesszalonikai-levéRe 1. A jelenet leírása kevésbé színpadias; amit már ismerünk, az a trombitaszó. Nem utal Krisztus leereszkedésére, s az emberek sem emelkednek fel vele. Nem utal Krisztus szavára, hanem egy „titkot árul el”. Ez a titok kezdettől fogva el van rejtve Istenben, és most az apostol kinyilatkoztatja.33 34 Az esemény itt is közeh, hiszen az olvasók részesei lesznek az apostollal együtt. Lényeges különbség az „elváltozásra” utalás: az élők „elváltoznak”. Vagyis a „végleges test” nem azonos a „földi testtel”, mint ahogy korábban érvelt: a kalászban lévő búza sem azonos a földbe vetett maggal, és minden élőlénynek és teremtménynek más a teste.35 A későbbi levelek nem foglalkoznak ilyen részletesen az eszkatológia kérdésével. Sokkal inkább a jelen problémái felé fordulnak, és a vég egyre távolabb kerül. A nagy levelekben Pál megkülönbözteti a „megigazulást”, ami a jelen földi állapotra vonatkozik, és a hit által lehet elnyerni, és az „üdvösséget”, valamint a jövendő „dicsőséget”, ami a jövő reménysége, de nem értekezik róla. Ez a distinkció közelebb kerül a fogságban írt levelekben. A Kolosszei-levélben az „üdvösség” egy mindent átható globális valóság, ami a jelenre is hat, hiszen már „meghaltunk” és „feltámadtunk” Krisztussal (Kol 2,20; 3,3). így az ember — bár élete megjelenésében földi marad — a mennyei cél összefüggésében él és cselekszik. A 2. Tesszalonikai-levél eszkatológiája, amely homlokegyenest ellentmond az első levélnek, már egy későbbi, Pál utáni kor problémájára ad választ. Az első század végén a keresztényüldözés kiterjedt az egész birodalomra.36 A kereszténység tragédiája az egész világ eszkatonját vetítette előre, amit más írás is tükröz.37 Mindez alkalmat adhatott a félreértésekre, főleg a tétlenségre. A levél ezzel száll szembe: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (3,8-12) 3. 2. A keresztség kérdésének alakulása Pál több levelében is tesz említést a keresztségről, de hosszabb értekezés nélkül, a gondolati kibontakozás a témával kapcsolatban több levélen át jól követhető. Az 1. Korintusi-levél a megosztottság kapcsán említi: „ Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-e meg érettetek, vagy Pál nevére kereszteltettetek-e meg?” (lKor 1,13). A keresztég annak a Krisztusnak nevében történt, akit értünk megfeszítettek, tehát a megkereszteltet az érte megfeszített Krisztussal hozza közösségbe. „A nevére”, eis to onoma, szókapcsolat az idézett mondatban, eredeti jelentésében „kereskedelmi” kifejezés. Eszerint keresztségünk „ára”, nem Pál volt, hanem Krisztus és az ő keresztáldozata.38 i 33 15,37. Ez egybecseng az evangéliumi részlettel, ahol Jézus szerint az eszkaton elérkezésének napja a Mennyei Atya titka (Mt 24,36). 35 15,35-^4. Domitianus Kr. u. 93-tól. 1—2 Péter-levél, Jelenések könyve. Ezt az értelmezést alátámasztja egy későbbi mondat is: „drága áron vásároltattatok meg” (6,20). 104
