Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Török László: Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé
Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé TÖRÖK LÁSZLÓ A Római-levél folytatja ezt a gondolatsort. A keresztséget szintén Krisztus kereszthalálával hozza kapcsolatba39, de a halálban ezúttal a megkeresztelt is osztozik: „Eltemettet- tünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” Az „eltemetkezés” Krisztussal ontológiai tény, ami a keresztséghez kötődik, a „feltámadás” azonban lehetőség és feladat, hogy úgy éljünk, mint akik Krisztussal feltámadtak. A Kolosszei-levél befejezi a gondolatsort. A feltámadás itt már nem feladat, hanem ontológiai valóság: a keresztségben feltámadtunk a hit által” (2,12). Újdonság, hogy a keresztséget a körülmetélkedéssel állítja párhuzamba, ami a szövetséghez tartozás jele. Hangsúlyozza a bűnök eltörlését, amit a keresztség eredményez: „Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára” (2,14). 3. 3. Pál és a törvény A kérdéskör a kereszténység és a zsidóság, az O- és az Újszövetség kapcsolatát érinti. Pál megítélése ebben a kérdéskörben meglehetősen végletes. Egyesek szerint a zsidó erkölcs folytatója, megőrzi a Tóra alapvető parancsait a keresztények számára, mások szerint antinomista: egy törvények nélküli erkölcsi rend védelmezője. Van, aki azt mondja Pálról: hiteles farizeus, aki tökéletes összhangban van az első századi zsidóság szellemi felfogásával. Ezzel ellentétes vélekedés szerint Pál egyáltalán nem érti, és félremagyarázza korának zsidó felfogását. Sőt egyesek Pál zsidó voltát is kétségbe vonják.40 A Római-levélben a 2,12—13 versek pozitív tartalmat adnak a törvénynek: a zsidók a törvény megtartása szerint ítéltetnek meg, a pogányok pedig a törvény ismeretének híján a természetből felismert, a szívükbe írt törvény szerint. A 3. fejezet 20. verse szerint viszont: senki sem válik igazzá Isten előtt pusztán a törvény megtartása alapján. Ezzel készíti elő a hitből fakadó megigazulás témáját. Mégsem helyezi hatályon kívül a törvényt, hisz maga a törvény is azt mondja Ábrahámról: „Hitt Istennek, és ez szolgált megigazulás ára” (Tér 15,6 in Róm 4,3). Tehát a törvény érvényben marad, mert igazolja a hitből fakadó megigazulás tételét. Tény azonban, hogy a törvény puszta létével provokál a törvényszegésre41, így a bűnhöz kapcsolódik42, aki pedig hisz Krisztusban kiszabadult a bűn és ezzel együtt a törvény befolyása alól. Létezik tehát Pál szótárában a „bűn és halál törvénye”43 44, ám létezik egy másik is: az „Isten törvénye”** és a „Lélek törvénye”, amely éppen megszabadított a bűn és a halál törvényétől.45 A 10 fejezetben, a zsidóság szerepéről értekezve Pál Jézust a törvény „íe/osú’-ának nevezi. A görög kifejezés többértelmű: lehet „cél”, vagyis a törvény Jézushoz mint cél39 6,3. 40 Jelentősebb művek ebben a témakörben: Hübner, H., Das Gesetz bei Paulus, Göttingen 1978; Sanders, E. P., Paul and Palestinian Judaism, A Comparison of Patterns of Religion, Philadelphia 1977; Uő., Paul, the Law, and the Jewish People, Philadelphia 1983; Räisänen, H., Paul and the Law, Tübingen 1983; Quesnel, M., Une lecture de l’Epitre aux Romains, Paris 1998. 41 Róm 4,15. 42 Róm 5,13. 43 Róm 7,23. 44 Róm 7,22. 45 Róm 8,2. 105
