Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Török László: Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé
Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé TÖRÖK LÁSZLÓ literiünk. Részese volt a választott nép reményének, szenvedélyesen harcolt érte az új hittel szemben. Származási helyének, Tarzusznak a pogány mihője pedig eleve nyitottá és alkalmassá tette őt a pogányok misszionálására. A damaszkuszi16 meghívásélmény döntő fordulatot hozott az életében: a buzgó farizeus Knsztus buzgó apostolává lett.17 Pál ezzel kapcsolatban a meghívását hangsúlyozza, annak kegyelmi pillanatát. Találkozása a feltámadt Krisztussal valóságos volt, ő a feltámadás utolsó tanúja.18 Látomásokra és magánkinyilatkoztatásokra hivatkozik mint tanításának a forrásaira, és nem az apostolok tekintélyére támaszkodik.19 A törvény és a kegyelem Pál életében való találkozása megjelenik írásaiban is. Sőt ez a vita végigkíséri a történelmet. Pál ebben a vitában előtérbe helyezi a kegyelmet: a megigazulás a kegyelem ajándéka, aminek következménye a törvény megtartása, és nem fordítva. 2. ERKÖLCSI ALAPELVEK Pál levelei egy aktív kontextus részét képezik. Utalásokat találunk bennük korábbi levélváltásokra, találkozásokra, személyekre és szituációkra, amelyeket nem tudunk pontosan rekonstruálni. Az apostollal kapcsolatban álló egyházközségek sajátos helyzete nagyban befolyásolta a levelekből kiolvasható erkölcsi-teológiai mondanivalót és azok eltérő hangsúlyát. Az egyes részleteket tehát a fellelhető egész és a háttérismeretek birtokában kell értelmeznünk. Ezt a kölcsönhatást leginkább a Korintusi-levelekben láthatjuk. A két levél valójában négy vagy öt összetétele, és utal a korintusiaktól kapott levelekre és üzenethozókra is.20 Igazi „szerelmi történet”, hullámvölgyekkel és hegyekkel, amelyek látszólag ellentmondó állásfoglalásokra kényszerítik az apostolt. Két példán keresztül láthatjuk, hogyan száll síkra Pál az egység védelmében, más eset kapcsán viszont elutasítja az egységes állásfoglalás erőltetését. Az Úr lakomájához nem illő lakmározást és egyenlőtlenséget elutasítja. A gazdagok és szabadok korábban összejöttek az eukarisztia ünneplésére, és lakmározással töltötték az időt. A szolgák pedig csak a munka után, az utolsó pillanatban érkeztek, éhen-szom- jan.21 Ezzel a helytelen magatartással kapcsolatban Pál a test egységét hangsúlyozza.22 A bálványoknak áldozott állatok húsának fogyasztásának vitájában23 - bár maga is az „erőseknek” ad igazat, akik azt mondják, hogy a bálványok nem valós istenek, tehát a nekik áldozott állatok húsának maradékát a keresztények is nyugodtan elfogyaszthatják - azt vallja, hogy az „erősek”, és „bölcsek” ne botránkoztassák meg a „gyengéket”, akik úgy gondolják, hogy a bálványimádás részesei lesznek azok, akik fogyasztanak abból a húsból. Tehát az egység erőltetése helyett ezúttal finoman disztingvál. A két eset kapcsán, ha elvonatkoztatunk, az alábbi általános erkölcsi páli alapelveket szűrhetjük le. Pál morálteológiájában nincs abszolút törvény. A hívő cselekedetei nem parancsok és tilalmak szigorú, egyértelmű falai között mozognak. A legfőbb eliga16 A damaszkuszi tartózkodására utal: 2Kor 11,32 és Gál 1,17. A damaszkuszi eseményt csak a hagyomány nevezi „megkérésnek”, ezt sem Lukács, sem Pál nem mondja. Az lKor 15,8-ban található „Ektróma” kifejezés, olyan újszülöttre utal, akinek édesanyja a szülés után meghalt. 19 Pl. 2Kor 12. Vö. FarkasfalVY, D., Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Budapest 1994, 229. 21 lKor 11,17-34. 22 12. fejezet. 23 lKor 8-10. 101
