Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
Inkulturáció és ökumené TÖRÖK CSABA amelyben az Egyház és az általa áthagyományozott és átadni szándékozott üzenet párbeszédbe kezd a konkrét kulturális kontextussal.60 Azon országokban, ahol a keresztény missziónak immár évszázados története van, megragadhatóvá válik az, hogy mennyire sokrétű probléma-komplexumot vet fel a hitnek a kultúrákkal való találkozása. Nem csak arról van ugyanis szó, hogy eltérő nemzetek kapcsolatba lépnek egymással, hanem sokszor arról is, hogy a két fél nem egyenlő. A kereszténység felvétele olykor előrelépést jelent primitivitástól a kulturálisan fejlettebb állapot, egy retrográd társadalomtól egy modernebb felé. Ez a helyzet még napjainkban is sok helyütt fennáll.61 Ezen felmerülő kérdésekre a párbeszéd, az interkulturális dialógus révén lehet választ találni. Ugyanakkor fel kell lelni a válaszhoz méltó modus vivendk is. Ez jelentős nehézség, hogyha szemünk előtt tartunk olyan jelenségeket, mint a rasszizmus, a nacionalizmus vagy éppenséggel az indiai kasztrendszer.62 Azt sem feledhetjük, hogy minden kultúra egyszersmind számos szubkultúra komplex rendszere, mint pl. a társadalmi csoportosulásoké vagy kasztoké. Ez még nehezebbé teszi a dialógust, a megoldás keresését. Igen nehéz a kultúra és a hit, kultúra és vallás viszonyának problémája. Minden kultúrának megvan a maga vallásos-spirituális magva, amelyet a keresztény misszió természetszerűleg nem hagy érintetlenül. Ez azt is jelenti, hogy az inkulturációt nem lehet elválasztani a vallásközi párbeszédtől. Ez egy olyan szempont, amelyet a katolikus fél igen gyakran elfeled vagy alábecsül. Indiában eltegedt szlogen volt a katolikus missziókban: „Indianizálás, de nem hínduizálás” — ez egy olyan elvárás, mondhatni utópia, amely szem elől téveszti a valóságot, és éppen ezért soha nem teljesülhet.63 Az inkulturáció magától értetődően találkozást jelent az adott kultúrát alkotó vallással is, ebből kifolyólag csak akkor lehet sikeres, hogyha ezen a területen is megtalálja a helyes és megfelelő utat. 60 „So realisiert, wird sich die Inkulturation als dialektische Begegnung zwischen einer geschichtlichen Gestalt des christlichen Glaubens und einem spezifischen Kontext erweisen, in der die Kultur angenommen, herausgefordert und auf das Reich Gottes hin transformiert wird und gleichermaßen der christliche Glaube aufgenommen, herausgefordert und durch diese spezifische Form seiner Verwirklichung bereichert wird." - Groome, T. H., Inkulturation. V. Praktisch-theologisch, 509. Feltehetjük a régi kérdést: minél több keresztény, annál kevesebb analfabéta? A keresztény misszió sokáig nem csak kereszténnyé, de nyugativá tételt is jelentett, egyfajta út volt a társadalmi és kulturális felemelkedéshez. Ez azonban előbb-utóbb kontraproduktíwá vált, hisz épp a nyugati mentalitás lett a kereszténység egyik jelentős kritikusa, ha nem egyenesen ellensége. „Die Menschen, die in der Wüste lebten und die Steppe durchwanderten, seien religiös. Die durch eine Schule gegangenen Menschen aber lebten immer weniger aus der Religion heraus.” — Ohm, T., Machet zu Jüngern alle Völker, Herder, Freiburg i. Br. 1962, 680. H. U. Beier ugyanezt a jelenséget veszi észre. A legtöbb megtérőt Afrikában az iskolázás révén nyerik a keresztények, ám a kereszténnyé válás „... bedeutet in Afrika in erster Linie sozialen Aufstieg, neue Berufs- und Verdienstmöglichkeit und Eintritt in das wohlhabende, politisch mächtige Bürgertum. Die neue Religion geht in vielen Fällen nur mitdrein. So helfen paradoxerweise die christlichen Institutionen in Afrika, die christliche Bauern in materialistische Bürger zu verwandeln." - Beier, H. U., Christliche Kunst in Nigeria, in FAZ 1957.XII.21.; idézi: Ohm, T., uo. Ezért egyre világosabban belátjuk, hogy a misszió nem lehet a nyugativá tétel eszköze, hanem hangsúlyt kell fektetni a helyi értékekre. A kihívás nem más, mint „die Bewahrung der volkseigenen Art mitten im unvermeidlichen Wandel der Kultur" — FREYTAG, W., Die junge Christenheit im Umbruch des Ostens, Berlin 1938, 260. Bár sokan örömmel hirdetik, hogy ez a helyzet megszűnt, kérdés, hogy örömük megalapozott-e. „Es verdad que ha habido épocas en que, por un rigorismo mai entendido, se ha pecado dema- siado de occidentalización en la presentación dei evangelio y en la sistematización de la vida cristiana. Hoy, gracias a Diós, ya no es asi.— Santos HÉrnandez, A., Teológia sistemática de la misión, 414. Az indonéz elnök Szukarno egyik mondata megerősíti ezt: „For us nationalism is everything!" - idézi: Dawson, C., The Revolt of Asia, Sheed & Ward, London — New York 1957, 13. Nem hallgathatunk a fehérek felelősségéről sem - ld. Mason, P., Christianity and Race, Lutterworth Press, London 1956. Banton az idegen archetípusából kiindulva így értelmezte ezt a jelenséget: 1) találkozom az idegennel; 2) vele szemben én is idegen vagyok; 3) ezért szégyenérzet tölt el; 4) ebből kifolyólag visszariadok a vele való kommunikációtól. Ld. Ohm, T., Machet zu Jüngern alle Völker, 705. 63 Ld. Amaladoss, M. M., Inculturation and Tasks of Mission, 119. 95
