Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
Inkulturáció és ökumené TOROK CSABA 4. Szintetikus modell: Ebben a modellben az előző hármat kísérlik meg szintézisbe foglalni. Alapfelismerése az, hogy az egyes kultúrák egymással is kapcsolatban állnak, s hatnak egymásra. Mindegyikükben jelen van Isten, ezért mindegyikkel párbeszédet kell folytatnunk. Ezáltal az inkulturáció multidirekcionális karaktert ölt.45 Mindazonáltal felmerül a kérdés, hogy létezhet-e az inkulturációnak egyetlen egy legjobb modellje, amely minden kulturális szint és minden kultúra kapcsán a leginkább követendő, s amely minden fontos elemet egyesít magában? 5. Szemiotikái modell: A kultúranalízis módszere itt szemiotikái jellegű.46 A missziók révén magát Krisztust keressük a kultúrák szimbólumaiban, értékeiben, viselkedési normáiban. Ezen keresés eredményeire épülhet aztán fel a helyi teológia: Ebben a szövegkörnyezetben a Szentírás és a Szenthagyomány nem annyira forrás, mint inkább kritérium, próba és norma. Ezen modell legfőbb baja az, hogy alkalmazása a gyakorlatban túlontúl komplikált, elvont és szellemi.47 6. Transzcendentális modell: Ezen modell alapja a transzcendentális filozófia és teológia.48 Az emberi individuum szubjektivitását a megismerés egyetemes formáinak fényében szemléljük. Ezáltal lehetővé válik az interkulturális kommunikáció megkönnyítése és előmozdítása. Ez a modell a leginkább életképtelen, mert alapvetően a nyugati ismeret- és kommunikációelmélet alapján áll, s így próbálja megválaszolni az egységre s a sokaságra vonatkozó régi kérdést. Csak akkor működhet ez a modell, ha előfeltételezzük a transzcendentális filozófiai princípium egyetemes érvényességét — ám ez már rávilágít a modell gyakorlati alkalmazhatatlanságára. Ezzel felvázoltuk röviden az inkulturáció status quaestionis&t. Bár nem mutathattunk be minden nézőpontot részletesen, az érvényes főbb irányokat mégis láthattuk. 4. 2. Az inkulturáció általános előfeltételei49 50 51 Az inkulturáció szükségessége a kereszténység lényegéből fakad. „A keresztény hit autentikus struktúrája szerint megköveteli, hogy meg legyen szabadítva »ruháitól«, amelyek nem sajátjai, és hogy megújult módon helyezó'djék bele a változó világ embereinek életébe.”™ A kultúra- függő, nem saját öltözetek, ruhák identifikálása nehéz feladat, épp úgy, mint a kultúra világába való belehelyezkedés. Ehhez szükséges, hogy az Egyház mélyreható kultúrana- Hzisbe fogjon, s megtegye a jó és rossz közötti „antropológiai distinkciót”.51 Ehhez termé45 Pl. D. Tracy. 46 Ld. C. Geertz megfontolásait, M. Douglas és V. Turner munkásságát. 47 Pl. R.J. Schreiter. 48 Pl. K. Rahner és B. Lonergan. 49 Ld. CASTRO Quiroga, L. A., Fino a quando siamo invitati, 18—25. 50 GiUÉ, R., La teológia dei rapporto chiesa-mondo e l’inculturazione nei documenti della Conferenza Episcopale Italiana, 1966-1989, PUG Roma 1990,25. 51 Ld. Carrier, H., Inculturación, in Uő., Diccionario de la cultura para el análisis cultural y la inculturación, Verbo Divino, Estella (Navarra) 1994, 278-288, 283—286. TEOLÓGIA 2008/1-2 93
