Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
TOROK CSABA Inkulturáció és Ökumene szetesen hozzátartozik az is, hogy különbséget teszünk a vallás (hit) és a kultúra között.52 Ezt a feladatot csak akkor tudjuk beteljesíteni, hogyha az Egyház eléri „a Lélekben való érett szabadságot",53 és ebből a szabadságból fakadó tartással és mély tisztelettel54 vállalkozik a kultúrákkal való találkozásra. Az Egyháznak ezt a pozitív hozzáállását mindenekelőtt a kulturális pluralizmus tényének elfogadása kell, hogy jellemezze — teljesen függetlenül attól, hogy ezt értéknek vagy negatívumnak tartjuk55. A merő tisztelet azonban nem elegendő, mivel az előbb- utóbb negatív relativizmushoz, végső soron indifferenciához vezethet. A pluralizmus jelenségét az alapvető egység fényében kell értelmeznünk. Az egység azonban nem csak egy princípiumot, de egy célt is előfeltételez. A misszió célja a közösség létrehozása és megóvása, egy communióé, amely a hitből fakad, Szent János apostol első levelének értelmében: „Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az őFiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. ”56 Ez azt is jelenti, hogy még mielőtt belevágunk az inkulturáció nagy kalandjába, ki kell fejlesztenünk önmagunkban — szinergiában az egyetemes Egyházzal — a sensusfideit, amely később az egész folyamat normájaként és kontrolljaként szolgálhat. Azonban a legfontosabb előfeltétel éppen abban áll, hogy ugyanazzal a nyitottsággal és áldozatkészséggel vállalkozzunk erre a feladatra, mint maga Jézus, jól tudva, hogy ez az út nem egyszer kereszthez vezethet, amely által elérhetjük a feltámadást, az új teremtést.57 4. 3. Az inkulturáció kontextusai58 Egy inkulturáció egy összetett folyamatot jelent, amely ott valósul meg, ahol a hitnek egy kulturálisan meghatározott alakja59 és egy idegen kultúra találkoznak. Ezen találkozás során az evangéliumi örömhír kerül az idegen kultúra számára meghirdetésre. Ebből kifolyólag világos, hogy az inkulturáció nem csak az enkulturációval, hanem az akkultu- rációval, vagyis a kultúrák találkozásával, egymásra hatásával is kapcsolatban áll, mivelhogy számos interkulturális problémát vet fel, amelyek egy valódi hálózatot alkotnak, 52 Ld. uo.; vö. Amaladoss, M. M., Öltre Vinculturazione. Unitä e pluralitd déllé chiese, Bologna 2000, 82k; Dhava- mony, M., Christian Theology of Incultura tion, 32—37. 53 Amaladoss, M. M., Inculturation and Tasks of Mission, 124. 54 Ld. Carrier, H., Inculturación, 283—286. Itt is megragadhatóvá válik, mennyire eltérően lehet értékelni a kulturális sokféleség jelenségét. Azokkal értünk egyet, akik úgy vélik, hogy a pünkösdi misztérium értelmében nem az a célunk, hogy megszüntessük ezt a sokféleséget, hogy ezáltal a kezdeti egység helyreálljon, hanem sokkal inkább az egység új perspektíváját valósítsuk meg a sokféleségben. Ld. Panikkar, R., El mito del pluralismo: La Tone de Bábel. Una meditáción sobre la no vio- lencia, in UŐ., Sobre el dialógo intercultural (Aletheia 15), San Esteban, Salamanca 1990, 15-70; Waldenfels, H., Kontextuelle Fundamentaltheologie, Paderborn - München — Wien - Zürich 20003, 67; UŐ., Von der Weltmission zur Kirche in allen Kulturen, in Die Kirche Christi. Enttäuschung und Hoffnung (szerk. Gordan, P.), Graz 1982, 303-350, 334-350. 56 ljn 1,3. 57 Vö. RM 88; Amaladoss, M. M., Inculturation and Tasks of Mission, 124. 58 Ld. Amaladoss, M. M., Inculturation and Tasks of Mission, 117—119. A keresztény hit minden formája már eleve inkulturált, azaz amikor egy misszionárius Isten szavát egy nem keresztény kultúrának meghirdeti, akkor ezt nem csak az Egyház, hanem egy meghatározott kultúra tagjaként, képviselőjeként is teszi. A hit nem létezik kultúramentes, vegytiszta formában. Ld. Crowe, D., Consultation on Inculturation, 148k. 94 TEOLÓGIA 2008/1-2
