Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
Inkulturáció és ökumené TOROK CSABA 2. AZ INKULTURÁCIÓ FOGALMA3 Tisztán terminológiai szinten megállapíthatjuk, hogy az inkulturáció a kultúrantropológiai enkulturáció szakkifejezésből ered4, amely azon folyamatot írja le, amely által az emberi egyed egy meghatározott társadalomba és kultúrába beletagozódik5; „amelynek során egy individuum kultúrát (értékeket és viselkedési módokat) sajátít el, és ennek a kultúrának része lesz”.6 Mindennek során központi szerepet játszik a nevelés7, amely az enkulturáció első, passzív fázisát vezeti. Miután azonban ez lezárul, az individuum felnő a társadalomban, lehetővé válik egy másik, aktív vagy performatív fázis, amelynek során immár a kultúra tagjaként fejleszti, változtatja is azt. Itt az ember már nem pusztán teremtménye, de teremtője is az adott kultúrának.8 Az inkulturáció szakkifejezése először a 29. Löweni Missziológiai Hét tanácskozásain bukkant fel.9 1962-ben J. Masson SJ alkalmazta, aki szerint a misszió célja semmi egyéb, mint egy „polimorfalakú inkulturált katolicizmus”.10 Ez a kulturális sokféleség Masson szerint az Egyház katolicitásának magától értetődő posztulátuma, amelyet az „igazságok naturalizációjaés a „nézőpontváltás”12 révén valósíthatunk meg. Az egész folyamatot az interkulturális párbeszéd szabályai szerint kell elfolytatni.13 A francia jezsuita 3 Az inkulturációról számos mű jelent meg, az alábbiakban csak pár fontosabbat sorolunk fel: Kraft, C., Christianity in Culture. A Study in Dynamic Biblical Theologizing in Cross-Cultural perspective, Orbis, Maryknoll 1979; Schreiter, R.J., Constructing Local Theologies, Orbis, Maryknoll 1985; Luzbetak, L. J., The Church and Cultures. New Perspectives in Missiological Anthropology, Orbis, Maryknoll 1998; Shorter, A., Toward a Theology oflncultu- ration, Orbis, Maryknoll 1988. Bibliográfiai áttekintést ad: Ott, M., African Theology in Images (Kachere Monograph Nr. 12), CLAIM, Blantyre (Malawi) 2000; 37—44; vő. Amaladoss, M., Öltre Vinculturazione. Unita e pluralita delle chiese, EMI, Bologna 2000; Dhavamony, M., Inculturazione, Paoline, Cinisello Balsamo 2000; Inkulturation zwischen Tradition und Modernität. Kontexte - Begriffe — Modelle (Hrsg, von Frei, F.), Academic Press Fribourg, Freiburg (CH) 2000; Giglioni, P., Inculturazione, Libreria Editrice Vaticana Cittá del Vaticano 1999; Peelman, A., Vinculturazione. La Chiesa e le culture, Queriniana, Brescia 1993. 4 Az enkulturáció fogalmát az észak-amerikai funkcionalista isola teremtette meg. M. J. Herskovits a következőképpen definiálta: „This is in essence a process of conscious conditioning, exercised within the limits sanctioned by a given body of customs.” - Herskovits, M. J., Man and His Works, New York 1952, 39. 3 Vö. Azavedo, M. C. de, Inculturation and the Challenges of Modernity, Rome 1982, 7. 6 Collet, G., Inkulturation. I. Begriff und Problemstellung, in LThKÓ 5, 504k, 504. 7 Vö. SANTOS Hernandez, A., Teológia sistemática de la misión. Progresiva evolúción dei concepto de misión, Estella (Navarra) 1991, 408; A. A. Roest Crollius szerint az enkulturáció „... the learning experience by which an individual is initiated and grows into his culture.” - Roest Crollius, A. A., What is so new about Inculturation? A concept and its implications, in Gregorianum 59 (1978), 721—737, 725. 8 Ld. Dhavamony, M., Christian Theology of Inculturation, PUG, Roma 1997, 27. P. Charles már 1953-ban beszélt az inkulturációról, azonban ez nála még ugyanazt jelentette, mint a kultúrant- ropológiai irodalomban az enkulturáció: „L’inculturation ne conceme pás seulement quelques details du comportement; eile prend tuote la vie de l’individu, lafusionne avec teile dugroupe auquel il appartient et determine parfois des reactions psy- cho-physiologiques qui paraissent instinctives.” — Charles, P., Missiologie et Acculturation, in NRTh 75 (1953), 15—32. A folyamatot, hogy miként jutott el a katolikus teológiai az inkulturáció fogalmának használatára, leíija: La mutation des modéles missionaires au XXe siécle. Experiences d’inculturation chrétienne. Cours de missiologie historique (ed. Gadille, J.), Faculté catholique de Lyon, Lyon 1983. 10 Masson, J., L’Église ouverte sur le monde, in NRTh 84 (1962), 1032-1043, 1038. 11 Uo. 1038. 12 Uo. 1039. 13 Vö. „Point seulement, avec quelque orgeuil, offrir aux autres nos richesses, mérne nos richesses d’Église; mais, avec quelque humilité, désirer, accueillir les leurs, l’esprit et le cceur ouverts. Forme culturelle, formepsychologique d’une Église ouverte au monde." - Uo. 1040. TEOLÓGIA 2008/1-2 87
