Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
TÖRÖK CSABA Inkulturáció és ökumené 1. AZ INKULTURÁCIÓS PARADIGMA TÖRTÉNETE Minél inkább globalizálódik a világ, annál inkább egyértelművé válik, hogy Földünkön megannyi kultúrának kell nem csak egymás mellett, de együtt is élnie. Ugyanakkor az is tény, hogy a régi nagy egységek, mint pl. a keresztény Európa vagy az Ovilág, apránként szétmorzsolódnak, összetartójuk immár nem a szellem vagy a lelkiség egy-egy jelentős ideálja, hanem a praktikum, a közgazdaságtani szükséglet, az anyagi javak mind teljesebb fel- és kihasználása, cseréje, kereskedelme, áramlása. Az Egyház különös erővel szembesül mindezzel, hisz az elmúlt ezer évben nem csak kulturális, de önnön belső egységét is elvesztette.1 A modern korig a keresztény egy — bár két tüdős, mégis — egységes kultúrvilághoz kötődött. Mit kezdjen azonban a mai pluralizmussal? Hogyan határozza meg identitását?2 Világos, hogy új önértelmezésre, új paradigmára van szükség. A kérdés már csak az, hogy miként is történjék a váltás? Beszélhetünk szükségszerű pluralitásról, dialógusról és sok más egyébről, de akkor is fennáll a kérdés: mi mindennek a végső célja? Merre igyekszünk? Az Egyház ebben a helyzetben az inkulturációs paradigmával próbál megválaszolni az igencsak égető kérdésekre. 1 Ezen változások történelmi gyökere a XVI. századig visszakövethető, ám valódi mértékük és mélységük csak a XIX—XX. században vált megragadhatóvá. „Inkulturation beschreibt das wechselseitige Verhältnis von der christlichen Botschaft bzw. Euangelium und der Vielfalt der Kulturen— Collet, G., Inkulturation. I. Begriff und Problemstellung, in LThK3 5, 504k, 504. EOLOGIA 2008/1-2 • XLII (2008) 86-104 86
