Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A modernizmus elítélése
A modernizmus elítélése KRANITZ MIHÁLY sőbbi években is értelmezték. Néhány évvel később a freiburgi Carl Braig (1853—1923) teológusnál is megjelenik a kifejezés, mely a szellemnek azon irányát képviseli, mely előszeretettel irányul a Friedrich Schleiermacher által képviselt vallási tapasztalat felé.19 A modernista egyházfogalom valójában a racionalista-nominalista és agnosztikus filozófiák kölcsönhatásából jött létre. Ezek kétségbe vonják az egyház isteni alapítását, mely pusztán egy közösségi tudatból származik. Véleményük szerint a pápa is csak politikai úton lett az egyház vezetője. 5. A TUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSE Főleg Franciaországban, Angliában és Olaszországban jelentkezett az igény a teológia korszerű megújítására. A modernisták egyik megállapítása az volt, hogy a vallás végeredményben a tudatalattiból származik, és így a teológia is az érzések világába tartozik. Az értelemnek itt nincs szerepe. A kialakult hagyományok és dogmák változásnak vannak kitéve, mivel nézetük szerint maga a kinyilatkoztatás is az immanens vallási szükséglet tudatosulása, ezért a kultúra előrehaladásával együtt a dogmáknak is változniuk kell. Az egyház sem más, mint a vallási felfogás közlési szükségszerűsége. Egyesek szerint a modernizmus mérlege öt-hat névre és egy-két folyóiratra redukálható.20 Mások szerint viszont ez a szellemi irányzat megszállta a teológusokat, elárasztotta az egyházmegyéket és a szemináriumokat. Kinek van igaza? Annyi bizonyos, hogy a tudományok fejlődésében változás állt be, mely elsősorban a biblikus tudományokat érintette. Itt a modernizmus megkérdőjelezte a kinyilatkoztatást, a sugalmazást és Isten szavának primátusát. A bibliakritika és a szövegmagyarázat más tudományok eredményeit is felhasználva gyakran került összeütközésbe a hagyományos véleményekkel. Az evolucionista elképzelések magát a teremtésfogalmat veszélyeztették, és a dogmafejlődésről szóló vita kialakulását eredményezték. A pozitivista filozófia hatása a tomista filozófiát fenyegette, bizonytalanná téve ezzel az isteni transzcendenciát. Pasztorális modellek kerültek válságba, és maga a társadalom is az átalakulás idejét élte, melynek az élén többé már nem a hagyományos uralkodó osztály tagjai álltak. A pártok létrejötte, a demokráciáról szóló viták és a politikának minden külső tekintélytől független autonómiája jelentette ennek a kornak a hátterét. 6. A TANÍTÓHIVATAL REAKCIÓJA 1907-ben először a Szent Officium, majd maga X. Piusz pápa ítélte el a modernizmust. Az első a Lamentabili kezdetű rendelet (1907. július 3.), bár nem használja a „modernizmus” kifejezést, és név szerint nem utal egyetlenegy modernista teológusra sem, mégis az ő írásaikból kiválogatja és szó szerint idézi az általa tévesnek tartott gondolatokat.21 19 Vö. Dizionario delcristianesimo (szerk. Andresen, C. — Denzler, G.), Edizioni Paoline, Cinisello Balsamo 1992, 419- 422. Lásd még: Dizionario déllé religioni, (szerk. Filoramo, G.), Einaudi, Torino 1993, 497—499. Carl Braig rendkívül kritikus volt a pszichologizmus és a filozófiai szubjektivizmussal szemben mind a liberális protestantizmus, mind a katolikus modernizmus irányában. Magát a „modernizmus” kifejezést Braig már (avant la lettre) 1882-ben használta, akit Martin Heidegger egyedülálló gondolkodónak tartott, Romano Guardini pedig nála doktorált. 20 Rouquette, R., Bilan du modernisme, in Études 6 (1956), 321—343. 21 DH 3401-3466. TEOLÓGIA 2008/1-2 7
