Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A modernizmus elítélése
KRANITZ MIHÁLY A modernizmus elítélése A XIX. századi francia értelmiségiek a történeti módszert kezdték alkalmazni a bib- liakutatásban, felhasználva Richard Simon (1638-1712) oratoriánus gondolatait a bibliakritikai kérdésekben.12 Ennek kortárs hatása érezhető a történeti Jézus-kutatásban, melyet Albert Schweitzer (1875—1965) foglalt össze tanulmányában (Von Reimarus zu Wredé), mely sokszor botrányos és naturalisztikus magyarázatokat eredményezett az O- és az Újszövetség területén.13 Ezek az irányzatok a kinyilatkoztatást a kanti és a hegeli szempontok alapján vizsgálták, és ez a kontroverz biblikusoknál számos félreértést eredményezett (David Friedrich Strauß, Ernest Renan, Albert Ritschl, Adolf Harnack, Julius Wellhau- sen, Johannes Weiss és Heinrich Julius Holtzmann).14 A modernizmus megértéséhez tehát azzal az alapvető tudományos tájékozódással kell számolni, mely megkívánja a teológiától, hogy egy olyan tudománymeghatározást fogadjon el, amely kizár mindent, ami tapasztalatilag nem igazolható és nem racionális. A cél egy olyan irányzat és mozgalom kialakítása volt, amely a szellem minden területét meghatározza. Ebben az értelmezésben a modernizmus egyik legfőbb képviselője Alfred Loisy (1857—1940), akit hatásában gyakran Lutherhez vagy Erasmushoz hasonlítottak.15 Francia- országban elkezdődött a Nouvelle théologie iskolája, melynek képviselőit szintén elítélték.16 4. A MODERNIZMUS FOGALMÁNAK ÖSSZETETTSÉGE A sajátos történelmi helyzetet leginkább a társadalmi-gazdasági háttérből fakadó politikai megváltás-elképzelések határozták meg, melyek a szocializmus és a marxizmus ideológiájával osztállyá szervezték a tőkések által elnyomott munkásosztályt. A marxista tömegpártok alapelve az anyag elsősége a dialektikus materializmus és a történelmi materializmus szerint, mely egyszerre nyilvánul meg a gondolkodásban, — mely nem más, mint az anyag terméke —, valamint az osztálytársadalmak történelmi küzdelmében. Ezek nem titkolt célja a vallás megszüntetése, az ember „felszabadítása”.17 18 A modernizmus előzményei filozófiai területen is megmutatkoztak, Auguste Comte (1798—1857) pozitivizmusa alapján a megismerés alapjai az érzékeléssel felfogható pozitív valóságok. Az agnoszticizmus viszont azt is megkérdőjelezte, vajon lehetséges-e az érzékek világán túli megismerés. A darwinizmus emellett a teremtő valóságot tagadta, bizonytalanná téve ezzel a keresők és a kételkedők gyenge hitét. Először a belga Charles Périn (1815—1905) használta a modernizmus kifejezést 1881-ben írt művében (Le modernisme dans l’Églisé)w abban az értelemben, ahogyan a ké12 Richard Simon legismertebb műve: Histoire critique du vieux testament, Paris 1680, Reinier Leers, Rotterdam 1685. 13 Vő. Schweitzer, A., Von Reimarus zu Wrede. Eine Geschichte der Leben Jesu-Forschung, Mohr, Tübingen 1906. 14 Gelos, S., Face d la modemité: Science contre Bible, in Histoire du christianisme magazine Quin 2000), 102—103. 15 Boland, A., La crise modemiste hier et aujourd’hui. Un parcours spirituel, Beauchesne, Paris 1980, 8. Loisyvel együtt cenzúra és kiközösítés alá esett Lammenais, Günther, Frohschammer, Schell, Tyrrell, Buonaiuti, Erhard, Schnitzer, Heiler, Prohászka és Antonio Rosmini-Serbati, akit teljesen rehabilitáltak és 2007. november 18-án Novarában Jósé Sáráivá Martins bíboros boldoggá avatta. 16 Chenu, M.-D., Une école de théologie: le Saukhoir, Cerf, Paris 1985 (Chenu hasonló című eredeti tanulmánya 1937-ben jelent meg). E jelenséghez sorolható Teilhard de Chardin (1881-1955) nyilvános működéstől való eltiltása is (1926). 17 Erről a kérdésről lásd: Metz, J. B., Az új politikai teológia alapkérdései, L’Harmattan, Budapest 2004; Schmitt, C., Politikai teológia, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 1992. 18 Périn, C., Le modernisme dans VÉglise, d’aprés des lettres inédites de La Mennais, Lecof&e, Paris 1881. 6 TEOLÓGIA 2008/1-2
