Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A modernizmus elítélése
A modernizmus elítélése KRANITZ MIHÁLY A történészek általában a konfliktusos elemeket emelik ki, és a fogalomhoz, amely csak később vett magára elítélendő értelmezést, kevésbé ortodox előzményeket keresnek. Egyesek már a reneszánsz humanista mozgalmában az egyház és a modernizmus találkozását látják, s itt megemlítik Padovai Marsilius vagy Rotterdami Erasmus nevét. Lutherre is különleges figyelem vetül, mivel a korszak történésze, Fernand Mourret emlékeztet arra, hogy Luther volt az első, aki a modernizmus kifejezést a nominalista filozófusokra alkalmazta. Emellett Rousseau is használta egy 1769. januári levelében a materialistákkal kapcsolatban.4 A XIX. század folyamán pedig mindazokat, akik valamit tettek vagy írtak ebben a szellemben, a heterodox reform előidézőjének tekintették. A XIX. századi tübingeni katolikus iskola párbeszédet kezdeményezett az új korszellemmel (Drey, Möhler, Hirs- cher, Staudenmaier, Kuhn), ám egyes kísérleteket a tanítóhivatal megbélyegzett (Hermes, Günther, Frohschammer), és még előttük lépett fel Lammenais, Gioberti. Gyakorlatilag a XIX. század második felében kirajzolódott a keresztény hit és a modern gondolkodás szétválása. Az értelem autonómiája ekkor természettudományos irányt vett, felszabadulva a tekintélyelvű kinyilatkoztatáshittől. A tanítóhivatal az újkori filozófiát használhatatlan eszköznek nyilvánította, és szembeállította ezzel az újskolasztika igazi filozófiáját, a philosophia perennist.5 Az I. Vatikáni Zsinat Dei Filius kezdetű konstitúciója (1870) az apologetikus hitértelmezés jegyében született.6 A modernizmus szülőatyjának azonban sokan a német teológust, Ignaz Döllingert (1799—1890)7 tekintették, aki meggyőződéssel hirdette, hogy a teológia tudományának meg kell állnia a kritikus tudományok előtt, melyek elsősorban az értelem, a történelem, nem pedig a tekintély alapján vizsgálódnak. Döllingert szoros barátság fűzte Lord Acton (1834—1902) liberális katolikus történészhez, aki erőteljesen harcolt a pápaság világi hatalma ellen.8 A XIX. század utolsó évtizedeiben az egyház életében megjelent szellemi válság következtében az egyházon belül és kívül sokan gyanússá váltak, a tübingeni Johann Adam Möhlertől (1796—1838)’ kezdve John Henry Newman (1801—1890)10 oxfordi bíboroson át Maurice Blondel (1861—1949)11 keresztény vallásfilozófusig. Vö. Mourret, F., Quelques episodes de Vhistoire de VÉglise sous le pontificat de Pie X. La crise moderniste, in Revue Apologétique (octobre 1922, mars 1923). Vö. Lang, A., Fundamentaltheologie, Hueber, München 1967,1,17; Christophe, P., Le Concile Vatican I, Cerf, Paris 2000. A magyar vonatkozásról lásd. Adriányi, G., Ungarn und das I. Vaticanum, Bonner Beiträge zur Kirchengeschichte 5, Böhlau Verlag, Köln 1975. Vö. DS 3015-3020. A Dei Filius hittani rendelkezés 4. fejezete a hit és az ész kapcsolatát vizsgálja. Az I. Vatikáni Zsinat korabeli magyar értelmezését lásd: Fraknói, V., A Vatikáni zsinat, in Új Magyar Sión. Egyházirodalmi folyóirat, nyomtatott Horák Egyednél, Esztergom 1870, 32-46; 97-106. Ignaz von Döllinger (1799—1890); Kirchenhistoriker, Ökumeniker, Akademiepräsident; aus Anlaß seines 200. Geburtstags (szerk. Weitlauff, M.), EOS Verlag, St. Ottilien 1999. John Emerich Edward Dalberg-Acton harcolt a pápaság világi hatalma ellen, és az ismert kijelentése szerint cselekedett: „ Power tends to corrupt, and absolute power corrupts absolutely." ’ Deneken, M., Johann Adam Möhler, Cerf, Paris 2007. Vö. Newman, J. H., Apologia provita sua, Európa, Budapest 2001. Lásd még: Klausnitzer, W., Päpstliche Unfehlbarkeit bei Neuman und Döllinger. ein historisch-systematischer Vergleich, Tyroha-Verlag, Innsbruck 1980. Blondel a neoplatonizmus és a modem pragmatizmus segítségével fejlesztett ki egy cselekvésfilozófiát (philosophic de Vaction). Vö. Müller, A. U., Christlicher Glaube und historische Kritik: Maurice Blondel und Alfred Loisy im Ringen um das Verhältnis von Schrift und Tradition Andreas Uwe Müller, Herder, Freiburg 2008. TEOLÓGIA 2008/1-2 5
