Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában PUSKÁS ATTILA A vatikáni dokumentum megállapításai a bibliai szövegek lehetséges spirituális és teljesebb értelméről, legalábbis többnyire, szintén kapcsolódnak a tamási tanításhoz. Noha az irat nem részletezi az allegorikus, morális és anagogikus jelentéssíkok szerepét külön-külön, hanem általában beszél a szövegek lelki jelentéséről, ez utóbbi létjogosultságát részben ugyanúgy alapozza meg, mint Tamás, vagyis a Krisztus húsvéti misztériuma révén előállt új üdvtörténeti helyzettel. Némi különbség azért észlelhető a két gondolkodásmód között. Míg Tamásnál egyértelmű, hogy a spirituális értelem egészének vonatkozásában az ószövetségi üdvtörténeti eseményeknek és szereplőknek a Krisztusmisztériummal való, Isten által szándékolt kapcsolata magának a történelemnek a síkján is mindig létezik, s aztán ez fejeződik ki a sugalmazott szerző szövegében az Újszövetség fényében olvasva az Ószövetséget, addig úgy tűnik, hogy a vatikáni dokumentum látószögében ez az Isten által szándékolt valós kapcsolat, bizonyos esetekben, pl. a tipológiai értelemnél általában, csak a Szentírás által létrehozott értelem, s nem feltétlenül a történelmi esemény síkján előzetesen adott.62 Mindazonáltal a sensus pleniorról beszélve elismeri annak lehetőségét a dokumentum, amit Tamás is állít, hogy létezhet a bibliai szövegnek olyan „mélyebb értelme, amelyet Isten ki akart mondani, de amit az emberi szerző nem fejezett ki világosan”63 (pl. íz 7,14 olvasata a Mt 1,23-ban). Ez a teljesebb értelem „azon alapul, hogy „a Szentlélek, a Biblia fő szerzője az emberi szerzőt úgy tudja vezetni kifejezéseinek megválasztásában, hogy azok olyan igazságot fejeznek ki, ami magában a szerzőben nem tudatosult egész mélységében”.64 A különbség itt pusztán ennek a jelentéstartalomnak a kategorizálásában figyelhető meg: míg Tamás a szó szerinti értelem egyik lehetséges rétegének tartja ezt a jelentéssíkot, addig a vatikáni dokumentum — mivel a szó szerinti értelmet leszűkíti arra, „amit a sugalmazott emberi szerzők közvetlenül kifejeztek”65 - külön kategóriaként, mint sensus plenior tárgyalja. A Bibliai Bizottság irata felhívja a figyelmet arra is, hogy a kánonba kerülés révén az eredeti szöveg új és teljesebb jelentést nyer, mellyel az értelmezésnek számolnia kell.66 A korábbi történeti-kritikai exegézis esetleges egyoldalúságait kiigazító kánoni exegézis, mely manapság egyre fontosabb részévé válik a szentírás-értelmezésnek, éppen ennek a ténynek kíván megfelelni. Itt ismét észlelhetjük Aquinói Szent Tamás bibliamagyarázata alapelveinek aktualitását, mert az ő exegézisének döntő szempontja az egyes szentírási könyveknek a környező bibliai iratok csoportjában elfoglalt helye és szerepe, ahogy a teljes szentírási kánonba való beilleszkedése is. Ennek pontos értékeléséhez ma természetesen nélkülözhetetlen a történeti-kritikai módszer alkalmazása, melynek segítségével Tamás exegézisének eredményeinél szakszerűbb és a Szentírás jelentésgazdagságából többet feltárni képes ismeretekhez juthatunk.67 62 Pápai Biblikus Bizottság, Szentírásmagyarázat az Egyházban, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998, 53. Uo. 53. A sensus litteralis, allegoricus és plenior kapcsolatát vizsgáló teijedelmes irodalomból lásd magyarul: A sensus litteralis hermeneutikai kérdései (szerk. Fabiny, T.), in Hermeneutikaifüzetek 25, Budapest 2001. Pápai Biblikus Bizottság, Szentírásmagyarázat az Egyházban, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998, 54. 65 Uo. 49. 66 Uo. 54; 70. A kánoni exegézis jelentőségéhez és a történeti-kritikai módszerhez való viszonyához lásd többek között: Böhler, D., Der Kanon als hermeneutische Vorgabe biblischer Theologie. Über aktuelle Methodendiskussion in der Bibelwissenschaft, in Theologie und Philosophie 77 (2002), 161-178; Söding, Thomas, Exegetische und systematische Theologie im Dialog über den Schriftsinn, in Theologie und Philosophie 80 (2005), 490-516; Ratzinger, J., A Názáreti Jézus, Első rész, SZÍT, Budapest 2007, 15k. TEOLÓGIA 2008/1-2 57
