Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
PUSKÁS ATTILA A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában házban, létrehozza (Ef), megerősíti (Fii), védi a tévtanokkal szemben és az üldözések közepette (Kol, l-2Tessz).51 Egy ilyen szisztematikus igényű megközelítés egy bibliai kommentár előszavában első pillantásra talán szokatlan és idegen a mai exegétának, de a dogmatikusnak is, akik a történeti-kritikai módszer szemléletmódjában gondolkodnak. Úgy tűnik, mintha Tamás nem vetne számot azzal a ténnyel, hogy Pál apostol levelei alkalmi jellegű írások, nem pedig egy összefüggő kegyelemtani traktátus részei. Ugyanakkor, ha belegondolunk a szavát ma egyre erőteljesebben hallató „kánoni exegézis” jogos törekvéseibe, melyek arra serkentenek, hogy a Biblia egyes könyveit ne csak önálló alkotásokként és keletkezésük felől, hanem a kánonban elfoglalt helyük, szerepük és a többi kánoni írással való összefüggésük szerint is értelmezzük, akkor máris nem tűnik annyira idegennek a tamási előszó szemléletmódja és megláthatjuk annak pozitív és elfogadható alapintencióját. Érdemes ellenkező irányból is röviden megvizsgálnunk a szentírási exegézis és a rendszerező teológia kapcsolatát Tamásnál és feltenni azt a kérdést, hogy átfogó szisztematikus művében, a Summa theologiae-ben hogyan van jelen a Biblia, illetve mi a kapcsolata a szentírás-magyarázatnak a dogmatikával. Vizsgálódásunk során azt találjuk, hogy rendkívül összetett és sokrétű viszonyban áll a kettő egymással. Egyfelől észrevehetjük, hogy magának a Summának a szerkezetét, mégpedig több szinten, legalábbis részben, a Szentírás történelemszemlélete alakítja ki. A Summa „egressus-reditus” séma szerint elrendezett felépítése, mely az Istentől eredés és a hozzá való visszatérés logikáját követi, megfelel a Biblia kánoni alapszerkezetének, mely a teremtéstől a Jelenések könyvének mennyei Jeruzsáleméig rajzolja meg az üdvtörténet egyetlen nagy ívét. Ugyanakkor ez a logika nagy hasonlóságot mutat a János-evangélium krisztológiai szemléletével is, mely az Atyától jövő és a hozzá visszatérő Fiú üdvözítő küldetését mutatja be.52 A Summa szerkezetét eggyel alacsonyabb szinten vizsgálva könnyen észrevehetjük, hogy a tertia pars felépítése alapvetően az evangéliumok elbeszélését követi, amikor Krisztus megtestesülésének, személyének, életének, megkísértésének, tanításának, csodáinak, szenvedésének, halálának, föltámadásának, mennybemenetelének és megdi- csőítésének a misztériumait értelmezi. Tamás megváltástana, mely már az Istenember szavainak, tetteinek és egész életútjának végtelen megváltói-üdvözítő értéket tulajdonít — ellentétben például Canterbury Szent Anzelm felfogásával —, különösen is Szent Lukács evangéliumának szótériológiájával mutat belső szemléletbeli rokonságot. Még eggyel alacsonyabb síkon, az egyes quaestiok szintjén vizsgálódva azt tapasztaljuk, hogy nem túl gyakran, de azért előfordul, hogy egy-egy teológiai kérdés megvitatása tulajdonképpen egy bibliai szövegrész értelmezését bontja ki, adott esetben még az artikulu- sok rendjében is követve a szentírási szakasz logikáját. Ezzel találkozunk például a testi létezők teremtéséről tárgyaló quaestióbun, ahol a teremtés, a szétválasztás és a felékesítés isteni cselekvéseinek az első teremtéselbeszélés szerinti rendjét követi és értelmezi a tamási szöveg.53 Láthatjuk tehát, hogy a Biblia több szinten is meghatározó és szerkezetalakító jelentőségű Szent Tamás összefoglaló dogmatikájában. Ehhez a megállapításunkhoz ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk, hogy más szempontból a Szentírás a Summa ban bizonyos értelemben a szisztematikus reflexiónak 51 Vő. Torell, J.-P., Aquinói Szent Tamás élete és műve, 408. 52 Ezzel a párhuzammal nem kívánjuk kétségbe vonni azt az állítást, mely szerint az „egressus-reditus” séma egy- szersmind az újplatonikus szemléletmódnak is örököse lehet. 53 Sth I, q. 65. 54 TEOLÓGIA 2008/1-2
