Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában PUSKÁS ATTILA 2. 1. A Szentírás négyes értelmének teológiai megalapozása Tamás többféle teológiai megokolását is adja annak, hogy a szentírási szövegek szó szerinti értelme mellett létjogosultsága van a spirituális értelem feltételezésének és kifejtésének is. Az első indok arra hivatkozhat, hogy maga a Biblia tanúskodik arról, hogy a benne írásba foglalt isteni igének többféle célja és hatása van. Noha még nem a teoretikus igazolás végett, de Tamás már az Izajás könyvéhez írt korai kommentáljának egyik co/toíójában az íz 48,17-hez („.. .tanítalak, hogy hasznodra váljék...”) összegyűjti azokat az idézeteket, melyek jól érzékeltetik, hogy Isten igéje hányféleképpen lehet hasznos az embernek, azaz milyen sokféle funkciót tölthet be, hatást érhet el bennünk. Isten szava megvilágítja az értelmet (Péld 6,23), megörvendeztet (Zsolt 119,103), lángra lobbantja a szívet (Jer 20,9), helyes útra tereli a munkálkodást (Zsolt 24,5), ennek révén elnyerhetjük a dicsőséget (Péld 3,21), másokat taníthatunk általa (2Tim 3,16).18 Nos, ha ennyiféle funkciója, célja van Isten írott igéjének - mely egyébiránt a szentírási szövegek műfaji sokféleségében szembetűnően kifejeződik -, akkor indokoltnak látszik elfogadni egyfelől azt, hogy különböző szentírási szövegeket más-más jelentéssíkon olvassunk, annak megfelelően, hogy melyik funkció, célkitűzés dominál bennük; másfelől azt, hogy akár ugyanazon szöveget, ha több funkciója, célja van, egyszerre több jelentéssíkon értelmezzünk. Tamás a Petrus Lombardus Szentenciák könyvéhez írt kommentáijában19 kifejezetten össze is kapcsolja egymással a Szentírás hármas célját, mely egyben a teológia három alapfunkcióját is megadja, a bibliaértelmezés (modus exponendi) négyes síkjával. A Szentírás egyik célja a hit igazságának elfogadtatása (acceptio veritatis fidei), mely egyben a tévedések kiküszöbölését (destructio erroris) is jelenti (vö. Tit 1,9; lPét 3,15). Ennek a funkciónak felel meg a bibliai szöveg történeti/szó szerinti értelme (sensus historicus /litteralis). Isten írott igéjének másik fő célja az erkölcsös életre tanítás, nevelés (instructio moris), mely a Szentírásban különféle módokon és más-más műfajú könyvek révén történik: parancsok (törvény), fenyegetések-ígéretek (prófétai írások) és példák elbeszélése (történeti könyvek) útján. Ennek az alapfunkciónak felel meg a szentírási szövegek erkölcsi jelentése (sensus moralis-, vö. 2Tim 15—17). Végül Tamás szerint a Biblia harmadik fő célja az igazság szemlélése (contemplatio veritatis), mely vonatkozhat az üdvösség történetében megvalósuló igazságokra (veritates quae sunt viae: a zarándokállapot igazságai), illetve a beteljesedés állapotát érintő igazságokra (veritates quae sunt Patriae: az örök haza állapotára vonatkozó igazságok). Az igazság szemlélése e két fajtájának felel meg a Szentírás allegorikus és anagogikus értelme (sensus allegoricus et sensus anagogicus).20 A szó szerinti értelemtől különböző, noha azon alapuló és tőle függő ún. szellemi értelem (sensus spiritualis) létjogosultságát Tamás további teológiai indokokkal támasztja alá. A Quodlibetum 7 és a Summa theologiae idevonatkozó szövegeiben a következő három egymással szorosan összefüggő tétellel alapozza meg a spirituális értelem lehetőségét. (1) Isten mint a Szentírás fő szerzője, aki értelmével mindent egyszerre megért, többet ki tud fejezni a Biblia szövegeiben, mint amit maga az emberi szerző megért. (2) Valaminek az igazsága megnyilvánulhat szavak vagy dolgok révén, ugyanis a szavak dolgokat jelentenek, ám egy dolog képe (figura) lehet egy másik dolognak. (3) A dolgok 18 Vö. Torell, J.-P., Aquinói Szent Tamás élete és műve, 69. 19 Sancti Thomae Aquinatis, Scriptum super primum librum Sententiarum Magistri Petri Lombardi, Prologus, Quaest. I, art. V., Editio Nova, curat R.P. Mandonnet, 1. Bd., Paris 1929. 20 Reyero, M., Thomas von Aquin als Exeget. Die Prinzipien seiner Schriftdeutung und seine Lehre von den Schrifisin- nen, Johannes Verlag, Einsiedeln 1971. TEOLÓGIA 2008/1-2 45
