Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Nemeskürty István: "Deáki bötüről magyar nyelvre"
„Deáki bötüről magyar nyelvre" NEMESKÜRTY ISTVÁN A Szűzanya a kereszt alatt (Winkler-kódex): És édes Szűzanya, hallván az verőknek csengését - mert az sokaságnak kívüle vala és az sokaságtól nem láthatja vala Jézust —, mikoron a verőknek csengése beméne fülébe és az szűznek szívében tahát megszorulának, monda: — O, énneköm én fiam! Meghalok! És mikoron hallá az verőknek másod cserdölését, esmég azonképpen monda: — Lábam és kezem! És ez szókat kibocsátván, földre leesék, miként holtelevenen. Csak szíve alig lebeg vala. És vasvellákkal felemelék az keresztfát. Míglen a fa a földbe ment vala: addéglan a sebök megnyílának a testnek nehézségéért, és ő vére kezde tahát kijönni... Akibe ennyi költői talentum szorult, és aki ennyire tiszteli a Szűzanyát, elképzelvén az egyházatyák és más jámbor szerzők nyomán, amint fia szenvedését látva elájul, az nem csoda, ha két szép verssort is ránk örökített Máriáról ebben a kódexben: „Édes anya, bódog anya, Verágszülő Szűz Mária.” A Winkler-kódex névtelen szerzetese nem maradt egyedül írói lélekbúvár buzgalmával. Hét esztendővel az első ránk maradt bűnbeesés-történet után, 1525-ben a Teleki-kódexben már kész regényt kapunk Ádámról, Éváról és a csábító harmadikról, Luciferről, aki mindig hamarébb terem ott, ahol Éva jár, mint Adám, a férj. 1525 húsvétján, székelyföldi apácák számára, egy ferences barát tollával „három hét alatt írattatott” a Teleki-kódexnek az a szövege, mely igen hamar végez a bűnbeesés „hivatalos” históriájával, és nagy buzgósággal meséli-képzeli el a paradicsomból kiűzött Adám regényes életét egy réges-régi legenda alapján. A paradicsomból kiűzött Ádám elkeseredésében a folyóba gázol, és arra kéri a Jordán vízét, hogy „bánkódjék vele”; a partra sereglett csudálkozó állatokat is felszólítja: „sírjatok énvelem az én bűneimért”. Adám kétségbeesésének hatására a folyó megáll „és nem tévé az ő folyását tizennyolc napiglan”, az állatok pedig Ádámmal együtt „sírának nagy sírással”. Naiv humorával is megejtően szép kép; Adám a folyam vízében kesereg, az állatok és a vizek pedig vele együtt sírnak. Éva is belemartja magát a folyóba, de úgy meggémberedik, hogy „az ő teste vala miképpen az zöld pázsit a víznek hidegségétül”. Az ájult asszonyt maga Lucifer menti ki és viszi Adámhoz, akivel megbeszélik a bűnbeesés körülményeit. A bűnbeesés: Tahát felkajálta Adám, mondván az ördögnek: —Jaj teneköd, Sátán, mit háborgatsz műnket héjába avagy ingyen? Minemde mü vöttük-e el a te dicsőségödet, avagy müérettönk űzettettél-e ki? Mire háborgatsz műnket mendhalálig? Felele kedig az ördög, és monda:-Bizonyába temiattad űzettettém ki az én dicsőségömből és a napon, melyön te teremtetél, én akkoron Istennek színe elől az angyaloknak társaságiközül levettetém. És TEOLÓGIA 2008/1-2 31
