Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)

2008 / 1-2. szám - Nemeskürty István: "Deáki bötüről magyar nyelvre"

NEMESKÜRTY ISTVÁN

„Deáki bötüről magyar nyelvre'

mikoron Isten a lelket tebeléd lehellé, lön a te orcád és hasonlatosságos Istennek képére. És előhoza tégedet Mihály arkangyal és Istennek színe előtt imádtata tégedet. És monda Úr Isten:

— íme, Adámot töttük a mü képűnkre és hasonlatosságunkra.

És legottan kimene Mihály arkangyal, hívá mend az angyalokat, és monda:

— Istennek képét imádjátok! És így ekképpen Mihály öcsém imádá őtet, és monda énneköm:

— Bátya, imádjad a mü Istenönknek képét, miképpen a mü Uronk parancsolta.

És én mondék öcsémnek:

— Nem imádok gonoszbat, hitványbat, gennyedtbet és nyavalyásbat énnálamnál, mert menekelőtte ő lenne, én voltam: őneki kell engömet imádnia.

És ezöket hallván a több angyalok, kik mend én alattam valának, mondának:

— Bátya, nem akaijuk Adámot, a gennyedtöt, imádnonk.

És monda Mihály öcsém:

Bátya, ha nem imádandjátok őtet, megharagszik türeátok Isten.

És én mondék Mihály öcsémnek:

— Öcsém, ha megharagszik müreánk Isten, mit gondolok vele! Tudom, mit teszek. Vetem az én székömet a csillagos égre, és hasonlatos leszök a Felségöshöz.

És így ekképpen megharaguék Úr müreánk, és hagya engömet az én angyalimmal kiűznie a dicsőségből, és így ekképpen te vagy oka, hogy ennye dicsőségből megfosztat- tonk. Azért így ekképpen álnaksággal megcsalám a te feleségödet. És így ekképpen űze- te ki tégedet Isten a te dicsőségödnek és vígasságodnak gyönyörűsűgűből. Én is teéröt- ted az én dicsőségemből ekképpen űzettetém ki.

Hallván ezt Ádám, felkajálta Úrhoz, mondván nagy sírással:

— Én Uram, Isten, az én életöm te kezeidben vagyon, tegyed, hogy az én ellensé- göm távozzék el éntölem, mert keresi az én leikömet elveszteni!

És legottan az ördög elenyészék.

Lucifer bátya és Mihály öcsém, mint két falusi kocsmatöltelék vitatkozik - „NEM AKARJUK ÁDÁMOT, A GENNYEDTÖT, IMÁDNONK” -, Lucifer pedig egy népmeséi hős büszkeséggel henceg: „VETEM AZ ÉN SZÉKÖMET A CSILLAGOS ÉGRE”.

Éva világgá bujdosott; így kesereg:

„Másodszor is megcsalattatám az ördögiül, mostan elválasztom én magamat tetőled (...) és megyök mend napestiglen és ott leszek, míglen meghaljak.”

Ádám azonban megérzi, hogy a világgá bujdosott „elvált” Éva „küsded hajlékában”, ott a messzi napnyugaton, szülni készül, és megkeresi feleségét, aki nagy örvendezéssel fogadja hites urát:

„Mastan nagy vigasságba vagyok, ezért, hogy látálak tégedet, édes uram, és az én fájdalomba-bánatba vetött leiköm megvigasztaltaték.”

A vallásos képzelet és lélektani ábrázolás szépírói igénye találkozik, illetve szövődik egybe Mária Magdolna húsvéti sírlátogatásának leírásakor. A Sövényházy Márta soror, domonkos rendbéli margitszigeti apáca kezével 1530-ban másolt Érsekúj vári-kódexben jelentősen kibővül a tömör fogalmazású evangéliumi e részlete így hangzik:

32

TEOLÓGIA 2008/1-2