Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Tarjányi Béla: A Vatikáni Kódex
TARJÁNYI BÉLA A Vatikáni Kódex A homogenitásnak ez a hiánya kétségkívül abból ered, hogy a másoláshoz használt modellek, kis kódexek vagy tekercsek mindegyikének aligha lehetett azonos a története. Az, hogy egészében véve nem nagyobb az egyenetlenség, az a másolóműhelynek mint kiadónak köszönhető. 1. A szöveg könyvenkénti elemzése azt mutatja, hogy nem a hosszabb szövegekre esett a választás. Ismerhették a görög szövegek kiegészítéseit (Királyok, Jeremiás) vagy a hosszabb változatok (Tóbiás) létezését, de ezek átvételére nem törekedtek. Azokban a könyvekben, ahol a Septuaginta és a héber textus receptus között kisebbek az eltérések, a B rövidebb nem csak az origeneszi és a lucianusi kiadásokhoz viszonyítva, de A-hoz képest is. A B tervezői az órigenészi erudíciót nem tekintették kötelező megoldásnak, kivéve Izajásban. A hosszabbat választani gyakran annak a biztosítéka, hogy semmit se hagy ki az ember. A tervezők, valószínűleg a tények ismeretében, egyszerű szövegeket választottak. A gondos másolás pedig megtette a magáét. 2. A B szövegválasztó szempontjai nem egyedülállóak. A bölcsességi könyveket és a Prófétákat illetően (kivéve Izaiást) a B és az S egy úton jár. Ezenkívül az 55-ös minusculum (Vatikán, B.A.V., Reg.gr.. 1) is igen közel áll a B-hez a történeti könyvek egy részét illetően. Bizonyos minuszkuláknak viszont rövidebbek a szövegei a párhuzamos helyeken. A 46-os minuskula (Párizs, B.N., Coislin 4), a B-vel azonos helyre illeszti Jób könyvét, Tóbiásban pedig szorosan követi a B szövegét. Ezeknek a hasonlóságoknak valószínűleg az az eredete, hogy ezeknek a másolatoknak közös a felmenőjük, talán éppen az a másolóműhely, ahol a B készült45. A műhely azonban korábbi döntések alapján dolgozott. Nem lehet egyedül a scriptoriumra hárítani a felelősséget azért, hogy Dániel első fordítását (LXX) mellőzték a Théodotionnak tulajdonított átdolgozás javára, sem azért, hogy Jób valamennyi kéziratában szerepelnek olyan félversek, amelyek eredetileg nem voltak benne. A Sirák könyve valamennyi görög másolatában szereplő hiba valószínűleg a B felmenőjére vezethető vissza. Továbbá abból, amit a B-ben, illetve ebben a szövegcsaládban megfigyelhetünk, nem mutatható ki egy Hesychius vértanúnak (300) tulajdonítandó kiadás létezése. Az igazság az, hogy a IV. századi görög bibliakéziratok — ameny- nyiben az atticizmusokból nem következtethetünk lucianusi vagy antióchiai voltukra, vagy a kritikai jelzésekből arra, hogy órigenésziek, illetve caesareaiak — egy különálló csoportot alkotnak. Legfőbb jellemző vonásuk egyedül az, hogy elütnek az előző Bibliáktól — és ez a csoport többségében bizonyára egyiptomi szövegcsaládhoz tartozott. 3. Bár a Hesychiusra való hivatkozás — e vértanúnak csak a nevét ismerjük Szent Jeromos révén — nem bizonyít semmit, Alexandria mégis elkerülhetetlenül a legvalószínűbb bölcsője a B-nek. Kétségtelen bizonyítékunk nincs erre, de a jelek ebbe az irányba mutatnak, és nem szól ellene semmi. A Zsoltároknál és egyes további könyveknél is láttuk, hogy a szövegforma megérdemli az egyiptomi minősítést. Néhány helyen az is előfordul, hogy egy kopt vagy régi etióp fordítás, vagy valamelyik alexandriai atya idézete támogatja a Vatícanust. De ami a leglényegesebb: a könyvek sorrendje, amely egyedülálló, és a Makkabeusok hiánya nem magyarázható mással, mint az alexandriai egyháznak a Szent Atanáz-féle kánontól való függőségével. (Pierre-Maurice Bogáért OSB) 45 Még a sokkal későbbi időkben is ritkán történt, hogy egy kódexet egyetlen mintáról készítsenek. 264
