Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban SZUROMI SZABOLCS ANZELM alatt.” A II. Vatikáni Zsinat külön is kihangsúlyozta az eucharisztikus egyháztan fontosságát. Az 1963. december 4-én elfogadott Sacrosanctum concilium kezdetű konstitúció 47- 58. pontját pedig, az istentisztelet rendje témakörnek szentelte. Nyilvánvaló tehát, hogy az eucharisztikus ünneplés egyedi módon fejezi ki az egyház egységének teológiai természetét, amely az Úr testének egységén és oszthatatlanságán alapul. Erről nyilatkozik a Hittani Kongregáció 1992. május 28-i dokumentuma is.113 Mindezek alapján, XVI. Benedek pápa 2007. július 7-én megjelent, és Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén hatályba lépett Summorum Pontificum kezdetű motu proprióp így, a „Lex orandi” és „Lex credendi” kifejezések alkalmazásával és világos értelmezésével éppen a liturgia egységét szolgálja. A „Lex orandi” rendkívüli kifejezési formája tehát nem oszthatja meg az egyház által vallott „Lex credendi”-t.114 Az egyháztörténelem különböző korszakaiból bemutatott példák kristálytisztán szemléltetik azt a töretlen igényt, hogy az egyház működése szorosan kötődjön Krisztus személyéhez és az apostolok hagyományához, amelynek külső kifejezője, az egyház intézményes egysége. Ez a fő törekvés, amely egyben az egyház tevékenységének végső horizontjára utal, határozza meg minden egyházi hivatal működését, amelyet a jelenleg hatályos CIC utolsó kánonjában (1752. kán.) így fogalmaz meg: „(...) a lelkek üdvösségének az egyházban mindig a legfőbb törvénynek kell lennie.”115 XVI. Benedek pápát idézve állítható, hogy „az egyházat nem organizációjából kiindulva kell elgondolni, hanem az organizációt kell az egyházból megérteni. (...) az is világos, hogy a látható egyházban a látható egység több mint organizáció.”116 Azaz, a kánonjogi normák rendszere, mint „szent jog” (ius sacrum), a „hierarchikus közösség” megfelelő szintjeihez kötődve, összefogja az egyháznak, mint Krisztus Titokzatos Testének az egységes működését, és ugyanakkor előmozdítja a tagok megszentelődését. Ez sajátosan is kifejezésre jut a különböző kegyelmeket közvetítő szentségek kiszolgáltatására vonatkozó előírásoknak, az arra illetékes egyházi hatóság által történő meghatározásában és értelmezésében; de egyúttal, a lelkipásztorok által — mindennek figyelembevételével — végzett szentség és szentelmény kiszolgáltatásban is. Az egyház egységében mutatkozik meg tehát a tanítás (doctrina), a fegyelem (disciplina) és a szentségi jelleg (sacramentalitas) sajátos harmóniája. 113 C. Doctr. Fid., Litt., Communionis notio (28 mai. 1992): AAS 85 (1993), 844—845. n. 11. Vö. CIC Can. 899 — § 2. In eucharistica Synaxi populus Dei in unum convocatur, Episcopo aut, sub eius auctoritate, presbytero praeside, personam Christi gerente, atque omnes qui intersunt fideles, sive clerici sive laid, suo quisque modo pro ordinum et liturgicorum munerum diversitate, participando concurrunt. 114 BENEDICTUS XVI, M.P. Summorum Pontificum (7 iul. 2007), Art. 1: Missale Romanum a Paulo VI promulgatum ordinaria expressio «Legis orandi» Ecclesiae catholicae ritus latini est. Missale autem Romanum a S. Pio V promulgatum et a B. Ioanne XXIII denuo editum habeatur uti extraordinaria expressio eiusdem «Legis orandi» Ecclesiae et ob venerabilem et antiquum eius usum debito gaudeat honore. Hae duae expressiones «Legis orandi» Ecclesiae, minime vero inducent in divisionem «Legis credendi» Ecclesiae; sunt enim duo usus unici ritus romani. — Vö. Lettem del Santo Padre Benedetto XVI ai vescovi di tutto il Mondo perpresentare il „Motu proprio" sull’uso della liturgia Romana anteriore (7 iul. 2007): (...) Al riguardo bisogna innanzitutto dire che il Messale, pubblicato da Paolo VI e poi riedito in due ulteriori edizioni da Giovanni Paolo II, owiamente é rimane la forma normale — la forma ordinaria - della Liturgia Eucaristica. L’ultima stesura del Missale Romanum, anteriore al Concilio, che é stata pubblicata con l’autoritä di Papa Giovanni XXIII nel 1962 e utilizzata durante il Concilio, pótra, invece, essere usata come forma extraordinaria della Celebrazione liturgica. Non é appropriate pariare di queste due stesure del Messale Romano come se fossero «due Rid». Si tratta, piuttosto, di un uso dup- lice dell’unico e medesimo Rito. (...). 115 . CIC Can. 1752 — (...) servata aequitate canonica et prae oculis habita salute animarum, quae in Ecclesia suprema semper lex esse debet. 116 Ratzinger, J., A keresztény hit, Bécs 1976, 210. 249
