Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban létesítette 1965. szeptember 15-én Apostolica sollicitudo kezdetű motu propnojával.106 Ebben a pápa rögzítette, hogy az új szerv, amely tanácsadói funkcióval rendelkezik, kötelező döntéseket csakis olyan esetekben hozhat, ha arra azt előzetesen kifejezetten felhatalmazza.107 Hasonló eredménye a II. Vatikáni Zsinatnak az egyes országok alkalmi püspöki konferenciáinak108 állandó testületté alakítása.10’ XVI. Benedek pápa — figyelemmel a CIC és a CCEO normájára - 2006. szeptember 29-én110 újraszabályozta a püspöki szi- nódus működési rendjét.111 KONKLÚZIÓ: AZ EGYHÁZ SZENTSÉGI STRUKTÚRÁJA ÉS A LITURGIA EGYSÉGE Az egyház szentségi struktúrája leginkább az egyes szentségek kiszolgáltatásán keresztül mutatkozik meg. Az eddig elmondottak fényében szükséges hangsúlyozni, hogy az egyes szentségekben maga Krisztus cselekszik, azaz a kiszolgáltató tevékenységét Krisztustól függő viszonyban gyakorolja. Hagyományosan megkülönböztetjük azokat a kegyelmi hatásokat, amelyek a cselekvő személyétől függetlenül, pusztán a szentség kiszolgáltatásának cselekményéből fakadnak (vö. ex opere operato), azoktól a hatásoktól, melyek a ki- szolgáltató személyéhez kötöttek (ex opere operantis). A szentségeket kiszolgáltató személyek tehát Krisztus feladatát és küldetését folytatják, amely az egyházra van bízva, és azt belülről lényegileg meghatározza. Az egyház intézményes egysége sajátosan is megnyilvánul azokban a szabályokban, melyek a liturgia végzésének egységét biztosítják, és melyeknek jóváhagyása és felügyelete az Apostoli Szentszékre van bízva (838. kán.).112 XII. Piusz pápa Mediator Dei (1947. nov. 20.) kezdetű encikükájában a liturgia végzését úgy jellemzi, hogy azok „A helyes cselekedetek a dicséretre, a kegyelem kiesdésére és közvetítésére, az arra felhatalmazással rendelkező hatóság szabályozása és jóváhagyása dús episcoporum appellatur, quae quidem, utpote totius catholici episcopatus partes agens, simul significat omnes episcopos in hierarchica communione sollicitudinis universae ecclesiae participes esse. COD 922. Erdő, P., Kirchenrechliche Aspekte der Bischofssynode. Eine Institution in der Entwicklung, in Lackner, F. — Mantl, W. (Hrsg.), Identität und offener Horizont. Festschrift für Egon Kapellan, Wien — Graz - Klagenfurt 2006, 167-180. 106 AAS 57 (1965), 775-780. 107 Paulus VI, MP., Apostolica sollicitudo (15 sept. 1965): AAS 57 (1965) 776. II: Ad Synodum Episcopomm su- apte natura munus pertinet edocendi et consilia dandi. Poterit etiam potestate deliberatiua gaudere, ubi haec ei collata fuerit a Romano Pontifice, cuius erit in hoc casu decisiones Synodi ratas habere. Vö. Arrieta, J.I., II Sinodo dei Vescovi. Rilevanza della prassi di attuazione in ordine al compimento delle suefinalitä istituzionali, in Ius in vita et in missione Ecclesiae, Citti dei Vaticano 1994, 309-323. Haering, S., Kanonistische Bemerkungen zur Geschichte der Bischofskonferenz aufgrund des Nachlasses Faulhaber, in Aymans, W.-Geringer, K.T. (Hrsg.), Iuri Canonico Promovendo (Festschrifts Herbert Schmitz), Regensburg 1994, 809-834. Concilium Vaticanum II, Sessio VII, Cap. III. De episcopis in commune plurium ecclesiarum bonum cooperantibus, I. 38. 1: Est episcopomm conferentia ueluti coetus in quo sacrorum antistites cuiusdam nationis uel territorii munus suum pastorale coniunctim exercent ad maius bonum, quod hominibus praebet ecclesia, prouehen- dum, praesertim per apostolatus formas et rationes occurrentibus aetatis adiunctis apte compositas. COD 936-937. GuttiÉrez, J.L., L’attivitd normatíva delle Conferenze episcopali, in Ius in Vita et Missione Ecclesiae, Cittá del Vaticano 1994, 605-624. 110 AAS 98 (2006), 755-776. 111 Vö. Ghirlanda, G., II nuovo Ordo Synodi Episcoporum, in Periodica 97 (2008), 3-43. CIC Can. 838 — § 1. Sacrae liturgiáé moderatio ab Ecclesiae auctoritate unice pendet: quae quidem est penes Apostolicam Sedem et, ad normam iuris, penes Episcopum dioecesanum. - § 2. Apostobcae Sedis est sacram Hturgiam Ecclesiae universae ordinare, libros hturgicos edere eorumque versiones in linguas vernaculas recognoscere, necnon advigilare ut ordinationes Hturgicae ubique fideHter observentur. 248
