Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban SZUROMI SZABOLCS ANZELM tiva praevia a „munus” (feladatkör) és a „potestas” (hatalom) megkülönböztetésével sikeresen hidalja át az egyházról szóló konstitúció egységes „feladatkör” szóhasználatának félreértelmezhetőségét. Megjegyzendő, hogy a zsinati szöveg korábbi schémája mindkét kifejezés helyett a „hatalom” szót használta. Ha egy pillantást vetünk a jóval később, 1983-ban kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv II. könyv, 1. címének kánonjaira, láthatjuk, hogy azok teljes mértékben tükrözik a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium konsti- túciójának szemléletét. Ez különösképpen is szembetűnő a teológiai jellegű kánonok szövegében, amelyre talán a 330. kánon az egyik legjobb példa. Itt a pápát és a püspökök testületét szorosan összekapcsolva említi a jogalkotó: „Ahogyan az Úr rendelése szerint Szent Péter és az apostolok egyetlen testületet alkotnak, úgy kapcsolódnak egymáshoz Péter utóda, a római pápa és az apostolok utódai, a püspökök is.’”7 Ebbe a testületbe a püspökszenteléssel lépnek be a tagok.97 98 * A Lumen gentium előszavában újra megjelenik a sacramentum unitatis egyháztani kifejezés, amellyel Szent Cipriánnál" találkoztunk: „Mivel pedig az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének, a korábbi zsinatok nyomában járva híveinek és az egész világnak jobban ki akarja nyilvánítani a maga egyetemes természetét és küldetését.” (LG l)100 A szentségi jellegből következik tehát, az egyház egysége, és az ezt konkrétan megvalósító - az egyháztörténelem folyamán megjelenő - intézményes formák. így nem véletlen, hogy John Henry Newman101 és Yves Congar102 is a szentségi elvet nevezi az egyház egysége elvének, amely összekapcsolja nemcsak az egyház egyes hierarchikus szintjeit, hanem a krisztusi felhatalmazással tevékenykedő apostolokat és tanításukat az egyház mai működésével. Ennek az egységnek megjelenítője — amint az a fentebb bemutatott patrisztikus szövegrészietekből kitűnik - elsődlegesen a legfőbb egyházi hatóság, különösen a péteri funkció; kifejezői pedig, az egyes szentségek. Ez az, ami sajátos és alapvető értelmet ad a legfőbb egyházi hatóság irányában megnyilvánuló tiszteletnek103; valamint a hierarchikus elöljáró iránti engedelmességnek. AII. Vatikáni Zsinat eredményeként a pápát segítő új intézmény is létrejött: a püspöki szinódus104, melyben a püspökök a Christus Dominus 5. pontjának megfelelően, az egész egyházra kiteijedő küldetésüket gyakorolják.105 A püspöki szinódust VI. Pál pápa 97 Vö. CIC Can. 336. 98 LG 21; vö. Erdő, P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005\ 268-269. De unit. Eccl. 7: Szent Cyprianus művei (Ókeresztény írók 15), Budapest 1999, 248; vö. Corpus scriptorum ecclesiasticorum latinorum, III/1. Vindobonae 1868, 215—216. 100 A 11. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Szent István Kézikönyvek 2), Budapest 20002, 141. 101 Newman, J. H., The Asians of the fourth Century, London 1901’, 50-51. 102 Congar, Y., Die Lehre von der Kirche. Vom Abendländischen Schisma bis zur Gegenwart (Handbuch der Dogmengeschichte III/3), Freiburg-Basel-Wien 1971, 96. 103 Vö. CD 2; In hac Christi Ecclesia, Romanus Pontifex, ut successor Petri, cui oves et agnos suos pascendos Christus concredidit, suprema, plena, immediata et universali in curam animarum, ex divina institutione, gaudet potestate. Qui ideo, cum tamquam omnium fidelium pastor ad bonum commune Ecclesiae universae et ad bonum singularum Ecclesiarum procurandum missus sit, super omnes Ecclesias ordinariae potestatis obtinet principatum. Episcopi autem et ipsi, positi a Spiritu Sancto, in Apostolorum locum succedunt ut animarum pastores, atque, una cum Summo Pontifice et sub Eiusdem auctoritate, ad Christi, aeterni Pastoris, opus perenne reddendum missi sunt. (...). COD 921. 104 Bravi, MII Sinodo dei Vescovi: istituzione, fini e natura, in Periodica 84 (1995) 455-487; vö. Faggioli, M., Institutions of episcopal collegiality-synodality after Vatican II: The Decree Christus Dominus and the Agenda for collegiality- synodality in the 21st century, in 77ieJurist 64 (2004), 224—246, különösen 226—232. 105 CD 5: Episcopi e diversis orbis regionibus selecti, modis et rationibus a Romano pontifice statutis vel statuendis, supremo ecclesiae pastori validiorem praestant adiutricem opera min consilio, quod proprio nomine Syno247
