Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban SZUROMI SZABOLCS ANZELM rolták.75 Ennek alapján minden egyes pap számára kötelezően előírta a prédikálásra feljogosító püspöki engedélyt. A szentírás értelmezésére így a püspökök, érsekek és prímások jogosultak, továbbá a többi helyi ordinárius. A szentségek kiszolgáltatásának részletes szabályozása során a zsinat kiemelte a lelkipásztorok elsődleges kötelezettségét a lelkek ápolására (vö. cura animarum).76 Az I. Vatikáni Zsinat (1869—1870) a Krisztus egyházáról szóló dogmatikus konsti- túcióban nyilatkozott az apostolok és utódaik egyházon belüli egységes pásztori és tanítói feladatáról, valamint a klerikusokat és a többi krisztushívőt összekapcsoló egységes hitről, szentségi kötelékről és felebaráti szeretetről. Ennek az egységnek látható őrzője és kifejezője a Krisztus által alapított péteri funkció.77 A IV. szesszió világos és letisztult fogalmakat használt a római pápa joghatóságának a leírására, mely az egész egyházra kiterjedő legfőbb pásztori és kormányzói hatalmat jelent78 (vö. egyetemes, rendes, teljes és közvetlen)7’. Ez a leírás visszacseng a CIC (1917) 218. kán. 2. §-ában80 és a hatályos CIC 333. kán. 1. §-ában.81 A péteri tisztség bemutatásához az I. Vatikáni Zsinat is Nagy Szent Leó pápát idézi,82 de hivatkozik Nagy Szent Gergely híres mondatára is: „Meus honor est honor universalis ecclesiae.”83 Mindezek után található a IV. szesszió 4. fejezetében a római pápa tévedhetetlen tanítói tekintélyének kifejtése.84 Az I. Vatikáni Zsinatot követően több pápai megnyilatkozásban is fontos szerepet kapott az egyház működésének teológiai elemzése. Ezek a dokumentumok az egy, oszthatatlan, látható egyház hierarchikus felépítését vizsgálták, kitérve a római pápa, a püspökök, a papok és a hívek sajátos küldetésére. Legjobb példa erre XIII. Leó pápa Satis cognitum (1896. jún. 29.)85 és XII. Piusz pápa Mystici corporis (1943. jún. 29.)86 kezdetű enciklikája, melyek jelentős hatást gyakoroltak az egyház misztériumának a II. Vatikáni Zsinaton történő összegzésére. Sőt, a Mystici corporis, éppen a pásztorok Krisztustól nyert küldetése alapján jelenti ki, hogy a 75 Condlium Tridentinum, Sessio V (17 iun. 1546), Decretum secundum, Super leaione et praedicatione, 13: Regulares uero cuiuscunque ordinis, nisi a suis superioribus de uita, moribus et scientia examinati et approbati firerint, ac de eorum licentia, etiam in ecclesiis suorum ordinum, praedicare non possint; cum qua licentia personaliter se coram episcopis praesentare et ab eis benedictionem petere teneantur, antequam praedicare incipiant. COD 670. 76 Concilium Tridentinum, Sessio VII (3 mart. 1547), Decretum secundum. Super reformatione, 5. COD 687. 77 Condlium Vaticanum I, Sessio IV (18 iul. 1870), Constitutio dogmatica prima de ecclesia Christi, COD 811—812. Condlium Vaticanum I, Sessio IV (18 iul. 1870), Constitutio dogmatica prima de ecclesia Christi, Cap. I. De apostolid primatus in beato Petro institutione: Docemus itaque et declaramus, iuxta evangelii testimonia primatum iurisdic- tionis in universam Dei ecclesiam immediate et directe beato Petro apostolo promissum atque collatum a Christo domino fuisse. (...). COD 812. Condlium Vaticanum 1, Sessio IV (18 iul. 1870), Constitutio dogmatica prima de ecclesia Christi, Cap. III. De vi et ratione primatus Romani pontifids: (...) Docemus proinde et declaramus, ecclesiam Romanam, disponente Domino, super omnes alias ordinariae potestatis obtinere principatum, et hanc Romani pontificis iurisdictionis potestatem, quae vere episcopalis est, immediatam esse (...). COD 813—814. CIC (1917) Can. 218 - § 2. Haec potestas est vere episcopalis, ordinaria, et immediata tum in omnes et singulas ecclesias, tum in omnes et singulos pastores et fideles, a quavis humana auctoritate independens. 81 CIC Can. 333 — § 1. Romanus Pontifex, vi sui muneris, non modo in universam Ecclesiam potestate gaudet, sed et super omnes Ecclesias particulares earumque coetus ordinariae potestatis obtinet principatum, quo quidem insimul roboratur atque vindicatur potestas propria, ordinaria et immediata, qua in Ecclesias particulares suae curae commissas Episcopi pollent. 82 Vö. Sermo 3, 3: Léon le Grand, Sermons (SCh 22 bis), 106-103. 83 Epist. ad Eulogium, VIII, 29: Registrum Epistularum (VIII—X) [Gregorii Magni Opera V/3], Roma 1998. 78-83; vö. COD 814. 84 DS 1832-1840; vö. COD 815-816. 85 Leo XIII, Litt. Enc., Satis cognitum (29 iun. 1896): Leonis XIII Pontificis Maximi, Acta, XVI. Romae 1897, 157-208. 86 Pius XII, Litt. Enc., Mystici Corporis (29 iun. 1943): AAS 35 (1943), 193-248. 245
