Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban SZUROMI SZABOLCS ANZELM velet és XIII. könyv 37. levelet is, melyekben a római szék egyetemes joghatóságát fejtegeti Gergely43, valamint Róma püspöke tanítói tekintélyének elsőségét hangsúlyozza.44 Sajátosan is megmutatkozik az egyházra bízott hatalom és a szentségek szoros kapcsolata a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatásában és az arról való teológiai véleményekben. Ezek közül Nagy Szent Leó mellett elsősorban Szent Ambrust kell említenünk, akinek De penitentia című műve meghatározó forrásává vált a kánonjogi gyűjtemények penitenciával foglalkozó részének, Szent Ágoston hasonló témájú 351. beszédével együtt.45 A bemutatott példák világosan tanúskodnak az egyháznak arról a meggyőződéséről, hogy a tanítás (doctrina), a fegyelem (disciplina) és a szentségi jelleg (sacramentalitas) szoros belső - egymást feltételező — kapcsolatban van egymással, melynek külső kifejezője az egyház egysége. Ez az egység nyilvánul meg a püspökökhöz, mint az apostolok utódjaihoz való kötődésben, legfőképpen pedig a római pápával való egységben. 3. AZ ÉRETT KÖZÉPKOR KÁNONI GYŰJTEMÉNYEIBEN TÜKRÖZŐDŐ EKKLÉZIOLÓGLAI ÁLLÁSPONT A XI-XII. században számos jelentős hatást gyakorló kánonjogi gyűjtemény keletkezett46, melyek ekkléziológiai álláspontjára alapvető hatást gyakoroltak az ismertetett pat- risztikus szerzők. Ezek a gyűjtemények a kánonjog „szent jog” (ius sacrum) jellegéből indultak ki, éppen ezért az egyház teljes fegyelmének összegzésére törekedtek, amely nemcsak a kánonjogi ismeretek gyarapítását, az egyes intézmények működését, hanem az egyház mindennapos szentségkiszolgáltató gyakorlatát is segítette.47 Ugyanakkor, a gyűjteményekbe bekerült kánoni anyag alapján, világos kép rajzolódik ki előttünk a püspök egyházon belüli, sajátos kormányzati és megszentelői hatalmának meghatározó jellegéről.48 Nyilvánvaló az is, hogy ebben a joganyagban megkülönböztetett szerepet kap a római pápa tekintélye és jogköre. Elsőként a Decretum Burchardi Wormatiensist említenénk (1008 és 1022 között), amely fontos szerepet játszott, elsődlegesen a németalföldi egyházfegyelem alakításában.49 Burchard az egyetemes joganyagon felül összegyűjtötte a németalföldi területi zsinatok fegyelmi anyagát, valamint a különböző penitenciális gyűjtemények kánonjait. A 19. könyv, amelyet penitencialeként önállóan is másoltak, külön kitér a pap egyedülálló feladatára, amely a keresztségben elnyert és a bűnök által beszennyezett hófehér krisztusi ruhának a gyónás szentsége által történő megtisztítása 43 Epist. III, 57: Registrum Epistularum (I-lII) [Gregorii Magni Opera V/l], Roma 1996, 480—483. 44 Epist. XIII, 37: Registrum Epistularum (XI—XIV) [Gregorii Magni Opera V/4], Roma 1999, 278-281. Obras completas de San Agustín XXVI (Biblioteca de autores cristianos 461), Madrid 1985, 194—198. Gilchrist, J., Was there a Gregorian Reform Movement in the Eleventh Century, in Gilchrist, J., Canon Law in the Age of Reform, 11^—12^ Centuries (Collected Studies Series CS406), Aldershot 1993, VII, 1-10. Vö. Szuromi, Sz.A., Ivonian intention to collect the «ancient canons» together with new decretal materials, in The Jurist 67 (2007), 285-310. Capitans, O., Episcopato ad ecclesiologia nell’etd gregoriana, in Le istituzioni ecclesiastiche della sodetas Christiana dei se- coli X-XII: papato, cardinalato ed episcopato (Atti della V Settimana Intemazionale di Studi medioevali, Mendola 26-31 agosto 1971, Miscellanea del Centro di Studi Medioevali VII); Milano 1974, 316—373. Hoffmann, H.—Pokorny, R., Das Dekret des Bischofs Burchard von Worms. Textstufen - Frühe Verbreitung — Vorlagen, (MGH Hilfsmittel 12), München 1991. Will, L., Die Rechtsverhältnisse zwischen Bischof und Klerus im Dekret des Bischofs Burchard von Worms. Eine kanonistische Untersuchung (Forschungen zur Kirchenrechtswissenschaft 12), Würzburg 1992. 241
