Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban (EGYHÁZJOG-TEOLÓGIAI VÁZLAT)1 A katolikus egyház mint Isten újszövetségi népe, alapításától fogva meghatározott tanbeli és fegyelmi keretek között működik, melyek alapvetően és lényegileg Jézus Krisztus személyéhez, tanításához és az egyházat létrehozó tettéhez kötődnek. Az egyház vallja, hogy Istennek, a kinyilatkoztatásban meghatározott tartalmú tanítását hirdeti, alapítójára visszanyúló szent hatalommal és küldetéssel rendelkező apostolutódok, azaz a püspökök által, meghatározott közösség számára. Ez az egyháztörténelem minden egyes korszakát jellemző meggyőződés röviden az egyház működésének doktrinális és diszciplináris egységében foglalható össze.2 Az egyes időszakok mértékadó egyetemes zsinati vagy pápai állásfoglalásai, illetve az egyházatyák teológiai elemzései, tiszta képet adnak számunkra, a lelkek üdvösségének előmozdítását szolgáló egyház működésének sajátosságairól. Az egyes dogmatikai jellegű állásfoglalások mutatják az évszázadok folyamán egymásra épülő, és az adott kor kérdéseire a Szentírás és a szenthagyomány fényében választ adó hitle- tétemény egységességét, melynek alapja az egyház igehirdető és szentségkiszolgáltató élete. Ez tehát az a változatlanság, amely a változó keretek között is az állandóságot jelenti az egyház történelme folyamán intézményesedett életében.3 A Szentírás, a tradíció, a szentségek, a tanítói küldetés és a megszentelés egyéb formái az egyház olyan alap- adottságai, melyek lényegileg meghatározzák annak működését, tevékenységét, és a tagjait összekapcsoló kötelékeket.4 A katolikus egyház tehát mint látható egység, intézményesen szervezett formában jelenik meg. Ennek az egységnek a megőrzésére és az egyház sajátos céljának előmozdítására, az apostoli kortól kezdve, egyházjogi normák születtek. A kánonjog, mint az egyház fegyelmi rendelkezéseinek olyan rendszere, mely „az istentiszteletre, a békére és a keresztény igazságosság megőrzésére, végső soron az örök boldogság elérésére irányítja a krisztushívőket” (vö. Schmalzgrueber5), ennek alapján ténylegesen „szent jog”-nak tekinthető (ius sacrum), mivel normái közvetlen vagy közvetett módon az egyes személyek megszentelődését mozdítják elő. Ha ezt szembeállítjuk az emberi közösség együtt1 Készült a Premontrei Rendi Szent Mihály Apátságban (Silverado, CA). A kutatást az OTKA T 048584-es számon támogatta. 2 Erdő, P., Az egyházjog teológiája (Egyház és jog II), Budapest 1995, 95. 3 Vö. SeGALLA, G., Carisma e istituzione a setvizio della caritá negli Alti degli Apostoli, Padova 1994, 13. 4 Erdő, P., Az egyházjog teológiája, 113—125. 5 MlCHIELS, G., Nonnae generales iuris canonid I, Lublin 1929, 11. 236 12008
