Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban SZUROMI SZABOLCS ANZELM élését szabályozó normákkal (ius civile), akkor tág értelemben isteni jognak (ins divinum), vagy ahhoz kapcsolódó jognak is nevezhetjük, mivel a kánoni jogszabály sajátos kapcsolatban van az isteni törvénnyel (vö. Lancelotti6). Egyfelől számos pozitív egyházi törvény isteni jogot fogalmaz meg, melyek alól nem áll módjában az egyház egyetlen hierarchikus szintjének sem felmentést adnia. Másfelől, a tisztán egyházi törvények vonatkozásában is megjegyzendő, hogy azok egyedi módon kötődnek az isteni joghoz, mint az abban foglaltak megtartásának és alkalmazásának eszközei.7 Ezek az eszközök az egyház élete folyamán kristályosodtak ki, először a szentségek kiszolgáltatása és az igehirdetés által létrehozott szokásjog, majd annak lejegyzett, írott formájában. A kánoni joganyag alapvető jellegzetességei közé tartozik tehát — keletkezési idejétől függetlenül — a szakra- mentalitás. 1. AZ APOSTOLI TEKINTÉLY Megfigyelhető már az apostoli korban, hogy az egyházon belüli tekintélyt a Krisztus által kiválasztott apostolokra vezetik vissza, akiket — és utódaikat — Jézus kormányzati hatalommal ruházott fel (Mt 28,18-20). Ennek sajátos megfogalmazását találjuk Római Szent Kelemen korintusiaknak írt levele 42. kapitulumában: „Krisztus az Istentől, az apostolok Jézus Krisztustól, de mindkettő annak rendje szerint az Isten akaratából volt. Átvették a parancsolatokat, és Urunk Jézus Krisztus feltámadása által megbizonyosodva (...) elmentek, hogy hirdessék az evangéliumot (...) Miután a különböző vidékeken és városokban hirdették az igét, elöljárókat állítottak mindenütt, kiket próbára tettek a Lélekben, a püspököket és a diakónusokat, azok számára, akik hinni fognak. (.. ,).”8 Ez az első olyan leírás, amely az egyházban lévő hivatalokat és az azokhoz kötődő jogokat az apostolok feladatköréből vezeti le, mivel az ő küldetésük magától Krisztustól származik, és ők voltak azok, akik az első püspököket és presbitereket kinevezték.9 De ez a meggyőződés olvasható Antiochiai Szent Ignácnál, vagy éppen Szent Ireneusznál, aki az apostoli szukcesszió felvázolásával igyekszik megvilágítani az apostoli tekintély egyediségét az egyházon belül. Sőt, Ireneusz már összekapcsolja az apostoli szukcessziót az apostoli hagyománnyal (traditio), ami megadja az egyház által hirdetett tanítás tartalmi legitimitását vr 6 Leges omnes, ac iura omnia in dirigendis humanis actionibus ad bene, beateque vivendum, non aliter se habent, quam habenae, frena, et calcaria ad incitandos, et moderandos gressus, et cursus equorum: unde cum lex iubet alieno abstinere, ab iniuria temperare, neminem denique hominem laedere, contrafäcientibusque poenas addir, nobis ac cupiditatibus nostris quasi frena quaedam iniicir, et habens praemit, flagellisque coercet. Cum vero honesta iubet, atque ad ea praemiis nos allicit, naturae humanae ad bonitatem stimulos addit, et calcaria subditur demum cum quaedam benigne indulgere, permittit, vel tolerat, habenas laxat. Sed tamen tam cohibendo, quam incitando, quam etiam indulgendo ad unicum tantum, ac certum fmem genus humanum dirigit, nempe ad bene, beateque vivendum. Lancelotti, J.P., Institutiones luris Canonici, quibus ius pontificium singulari methodo, Coloniae 1609. 1050. Vő. Erdő, P., Metodo e storia dei diritto nel quadro delle scienze sacre, in De León, E.-Álvarez de las Asturias, N. La cultura giuridico-canonica Medioevale premesse per un dialogo ecumenico (Pontificia Universita della Santa Croce, Monografie giuridiche 22), Milano 2003, 3-22, különösen 15—16. ErrAzuriz, J. C. M., Lo Studio della storia nella metodológia canonistica: la rHevanza della nozione di diritto, in De León-ÁlvAREZ DE LAS Asturias, La cultura giuridico-canonica Medioevale, 109-121, különösen 114. Apostoli atyák (Ókeresztény írók 3), Budapest 1988 130; vö. DE Rome, C., Építre aux corinthíens (Sources Chré- tiennes [SCh] 167), Paris 1971,168-171. Vö. VON Campenhausen, H., Ecclesiastical Authority and Spiritual Power in the Church of the First Three Centuries (transl. J. A. Baker), Stanford CA. 1969, 156-157. 237
