Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Puskás Attila: XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a "Spe salvi" enciklikában
XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában PUSKÁS ATTILA 4. 2. A tisztítótűz tanának kibontakozása a korai latin teológiában Szent Ambrus tanítása szerint mindenkinek, még a szenteknek is tűzön át kell a paradicsomba belépniük, melynek bejáratát kerub őrzi láng-pallossal. Úgy kell átmenniük a tűzön, mint Izraelnek a Vörös-tengeren: az igazak megmenekülnek, a gonoszok elvesznek. Ambrus szerint a tűznek hármas hatása van: az igazak számára felfrissítő hatású; az istentelenek, hittagadók és megrögzött bűnösök számára büntetés és gyötrelem; az alapvetően szeretetben élő, de kisebb bűnöket elkövető bűnösök számára tisztító szerepe van, vagyis a bűnök súlyosságának arányában hosszabb vagy rövidebb ideig tartóan, fájdalmasabb vagy enyhébb formában megtisztítja őket. A tűz tehát megmenti az ilyen bűnösöket, akik noha nem teljesítették maradéktalanul a szeretet parancsát, mégis Isten alapvetően szolgáiként éltek. Ambrus határozottan tanítja azt is, hogy a közbenjáró imával enyhíthetjük a tisztulok szenvedéseit.35 Megjegyezzük, hogy a Dán 3,22-50 bibliai szövegére támaszkodva, ahol arról olvasunk, hogy a három ifjúnak nem árt a tűz, de a kaldeusokat elpusztítja, az „értelmes, szellemi tűz (ignis sapiens)”, mely különböző hatást fejt ki az igazakra, a gonoszokra és a csak jelentéktelen bűnöket elkövetőkre, széles körben elteijedt értelmező toposzává vált az lKor 3,10-15-nek (vö. Ambrosiaster, Lactantius, Hilarius, Nolai Szent Paulinus, Arles-i Caesarius, Cassianus). Szent Ágoston (354—430) az lKor 3,10—15 szövegének az értelmezése kapcsán az ún. irgalmasok exegézisével szemben a De civitate Dei című művében kifejti, hogy Krisztusra mint fundamentumra építeni nem pusztán a Krisztusba vetett hitet jelenti. Ez önmagában, ha nem fakadnak e hitből a szeretet tettei és nem származik belőle a parancsok megtartása, nem elegendő a megmeneküléshez. Ha valaki azt állítja, hogy hisz Krisztusban, de erkölcstelenül él, az valójában nem Krisztusra építi az életét, nincs Krisztus a szívében s így nem is menekül meg. Ha valakinek Krisztus van az első helyen az életében, s a földi örömöket és élvezeteket Krisztus tanításának megfelelően rendezetten éh, s ha szükséges, le is tud mondani róluk Krisztusba vetett hite megvallása kedvéért, az valóban Krisztusra építkezik. Az ilyen ember megmenekül „mintegy tűz által”. Ágoston szerint ez a tűz azt a szomorúságot jelenti, melyet a földi dolgokhoz és személyekhez rendezetten kötődő embernek kell átélnie, amikor elveszíti őket s velük együtt a földi örömöket is.36 A széna-, szalma- és faépítményt, vagyis a teremtmények nyújtotta rendezett örömöket elégeti a megvizsgáló tűz, az elveszítésükkel járó szomorúság, ám maga a Krisztus tanítására alapozva építkező hívő megmenekül. Ez a szomorúság mint büntetés nem érinti azokat, akik úgy építették életüket Krisztus fundamentumára, hogy egyedül azt keresték, ami Istennek tetszik és jutalmukat csak tőle várták. Ők azok, akiknek aranyból, ezüstből építettek Krisztusra, s művüket nem emészti el a megvizsgáló tűz. Ágoston levonja a következtetést: „Úgy tűnik nekem, hogy ily módon körvonalazódik az a tűz, mely nem ítél el senkit, hanem gazdagítja az egyiket, bünteti a másikat, s megpróbálja mindkettőt.”37 Nemcsak az örömet jelentő teremtmények elvesztésének a nyomábanjáhat imádság és bölcs életvitel által. Megkaphatja Istentől is a tisztulást, csak a halál után, a tisztítótűzben. ... A testből való kilépés után fogja felismerni, milyen nagy ellentét van erény és bűn között. Isten életében nem vehet részt addig, amíg a lelkére tapadt szennyet tisztító tűz el nem törli”. Enchir. Patr. 1061; idézi Schmaus, M., Katholische Dogmatik, VII, München 1958, 518. 35 Sermo 20 PL 15. 1487; Sermo 3 PL 15. 1227. 36 De áv. Dei XXI, 26,2. 37 Uo. XXI, 26,3. 203
