Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Puskás Attila: XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a "Spe salvi" enciklikában
PUSKÁS ATTILA XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi" enciklikában ró szomorúság lehet azonban ez a megtisztító tűz, hanem az üldöztetések, a szenvedések és maga a fizikai halál is.38 Ez a gondolat, mely szerint a tisztítótűz már itt a földön bizonyos értelemben elkezdődik, Ágoston más műveiben is megjelenik. A földi élet nemcsak az érdemszerzés ideje, hanem a csapások, nyomorúságok elszenvedésével mintegy a tisztítótűz színterévé is válhat. Persze csak azok számára megtisztítóak ezek a büntetések, akiket hibáik belátására és javulásra indítanak a szenvedések. Ugyanakkor a hippói püspök nem korlátozza a földi életre ezt a vezeklő megtisztulást, hanem elfogadja azt a gondolatot, hogy az a halál után is folytatódhat. A 37. zsoltár kommentáljában azt kéri Istentől, hogy a földi életben fenyítse, hogy ne kelljen a halál után a Javító tűz” által bűnhődnie. E gondolat hátterében ott van Ágoston azon meggyőződése, hogy „súlyosabb lesz az a tűz, mint bármi evilági szenvedés”.39 A De civitate Deíben Ágoston valószínűleg igaz felfogásnak tartja azt a meggyőződést, mely szerint vannak olyan megholtak, akiknek a lelke a halál és az utolsó ítélet közötti időben átmeneti szenvedések tüzét érzik. Ők azok, akiknek építményét a szenvedések tüze elemészti, azaz ideig tartó szenvedéseket élnek át. Ez megtörténhet a halál után, vagy részben a földi életben, részben a túlvilágon, vagy csak a földön, azért, hogy a túlvilágon már ne kelljen.40 Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Ágoston szerint a halál utáni tisztító szenvedést, büntetést vagy tisztítótüzet a következő jegyek jellemzik: viszonylag kevés embernek jut osztályrészül az effajta megtisztulás; felülmúlja a földi szenvedéseket; az egyéni halál és a végítélet között megy végbe; átmeneti, nem örök. Ágoston nem határozza meg pontosan azt, hogy milyen bűnösök kerülnek ebbe az állapotba, pusztán annyit mond, hogy „nem egészen jók, nem egészen rosszak”. 4. 3. Az lKor 3,10—15 értelmezése Ratzinger eszkatológiájában Sok egyházatya és néhány tanítóhivatali megnyilatkozás is a halál utáni tisztulás értelmében magyarázta a páli helyet. A mai exegéták nagyobb része ezt egyértelműen elutasítja, mert nem látja megalapozhatónak belőle a purgatóriumról szóló egyházi tanítást.41 Más biblikusok készek annak elfogadására, hogy a tisztulás alapgondolata bennfoglaltan megfogalmazódik a páli szövegben.42 Az ellenzők leglényegesebb kifogásai a következők: (1) a megvizsgáló tűz magának az ítélő és önmagát kinyilatkoztató Isten fenségének és meg38 Uo. XXI, 26,4. 39 Erűm. In Ps. 37,3. 40 De civ. Dei XXI, 26,4; 21,13. A későbbiekben a tisztítótűz tanának kialakulásában a nyugati teológiában jelentős szerepet játszott Nagy Szent Gergely pápa (540-604). A Dialógusok IV. könyvében az lKor 3,10—15 szövegét úgy értelmezi, hogy hinnünk kell abban, hogy a halál után létezik valami tisztító tűz. A páli szakaszban szereplő széna, szalma, faépítményt azonosítja a kis bűnökkel (pl. fecsegés, a földi vagyon szeretete), ezek elégnek az ítélet tüzében. A szentírási szakasz képi világát kiegészítve arról beszél, hogy a vasból, rézből, ólomból készült építményt, vagyis a súlyos bűnöket nem emészti meg ez a tűz. Ezek tehát nem nyernek bocsánatot. Vö. Daley, B., Eschatologie, in HDG IV/7a 248. ToledóiJulian a Prognosticon futuri saeculi c. munkájában, mely az első szisz- tematikus eszkatológiai mű, Ágoston nyomán arról ír, hogy az Egyház imádkozik azokért a megholtakért, akik kisebb bűnöket követtek el, nem éltek makulátlanul, de nem is kárhozatra méltók. Ők gyógyító büntetések (poenae medicinales) révén vezekelnek. Az lKor 3,12-25-öt úgy értelmezi, hogy az ott szereplő tűz tisztító hatású, ideig tartó, a halál és az utolsó ítélet köztes állapotában fejti ki a hatását, különböző fokú és más-más időtartamú. A purgatorium tanának legfontosabb elemeit itt már együtt találjuk. 41 Vö. Gnilka, J„ 1st lKor 3,10-15 ein Schriftzeugnis für das Fegefeuer? Eine exegitisch-historische Untersuchung, —Düsseldorf 1955; Hasonló véleményen van többek között J. Murphy-O’Connor és S. Cipriani. 42 Vö. Haag, H., Bibliai lexikon, Budapest 1989, 1829; Jeremias, J., ThWNTl, 625, 24k. 204
