Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZ GÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk a legnagyobb távlatot, s őrzi meg leginkább a lelkiismereti döntés szabadságát és felelős voltát. E remény teszi az embert becsületesen, hősiesen küzdővé. E remény teszi az embert minden érték felismerőjévé és kiművelőjévé. Az ember ugyanis személyes halhatatlanságra teremtetett, amit azonban, mint valami örökséget, csak áldozatosan értékigenlő vallás-erkölcsi jellemként vehet birtokba. A remény távlatot, jövőt ad, végeredményben a krisztusi hit beteljesíti az emberi értelem vágyát, vagyis az ember számára megismerhető igazság teljességét tálja eléje. Megvilágítja az emberi élet végső célját, s ennek fényében megrajzolja az e világ dolgaihoz való helyes hozzáállás elveit, végül örökké tartó szeretet-kapcsolatot kezdeményez Isten és az ember között. Ebből következik, hogy a többi erénynek is e hármas egy szolgálatába kell állmuk. Ennek megfelelően a remény gyümölcsei az állhatatosság a küzdelemben, a jövőre való nyitottság, a világ felelős gondozása, alakítása, az embernek különböző szolgaságaiból történő megszabadítása.107 Az új Ország, az új Törvény itt a Földön mi módon valósul meg? Titkosan, mivel Krisztus szabad meghajlást vár az Őt keresőktől, az Őt követőktől, és ez megannyiszor valóban titokban történik. Ezért igazi övéi a történelem végéig kisded nyáj maradnak, s a hit, remény és szeretet is mint mustármag fognak növekedni a történelem során. Jóllehet szegények mindig vannak és lesznek köztünk, de ahol Krisztus törvénye szerint élnek, ott nem üti fel sátorát a pauperizmus. Jóllehet lehetetlen minden rászorulón segíteni, de övéi között valódi lesz a szolidaritás. Övéi békére áhítoznak, ezért nem támogatnak militarista eszméket. Övéi valóban egy méltóságúnak tudnak minden embert, ezért övéi közt nincs helye a nacionalizmusnak és a sovinizmusnak. Övéi között mindenkinek lesz munkája, s nem kerülhet úgy egyik ember a másik fölé, hogy az uralkodva rajta, kizsákmányolója legyen. így nincs helye ott a gazdasági liberalizmusnak sem. Övéi az evilági dolgok rendjét evangéliumi szellemmel itatva át, olyan államot létesítenek és tartanak fenn,108 melyben mindenki megtalálhatja boldogulását, mely nem ádáz harcra készteti polgárait jogaik érvényesítése végett, hanem eleve részesíti és bevezeti polgárait sajátos jogaiba és kötelességeibe. Övéi között lehet, hogy többen átlagos képességűek, de biztosan nem átlagemberek, nem a tömegember példányai.109 Épp e vonások miatt sok-sok ellenállással, akadályozó tényező közepette kell övéinek élniük a történelem során, ám a nyája meg fog maradni az idők végezetéig. Éspedig azért, mert reménye tárgya természetfeletti, hiszen az örök élet reménye táplálja. Az a tudat, hogy Isten a történelem kulcsa, és hogy Isten immár Krisztus eljövetele óta sajátos erővel munkálja a történelmet, mivel a történelem alaptémája végeredményben nem más, mint az idő és örökkévalóság találkozásai és ütközései a századok során.110 Mi módon mutatkozik meg és érlelődik a remény erénye egy lélekben? Jelenlegi Szentatyánk a remény elsajátításának iskolájaként és gyakorlótereként nevezi meg az imádságot111, a szenvedést és a felelős cselekvést112, az ítéletet113, vagyis a végső ítéletben, a végVö. Peschke, K.-H., Christliche Ethik. Spezielle Moraltheologie, Trier 1995, 87-91. 108 Vö. Schütz, A., Az államiság dogmatikai gyökere és normája, in Schütz, A., Őrség, Budapest 1936, 243-269. 109 Vö. Schütz, A., Tömeg és elit, in SCHÜTZ, A., Őrség, Budapest 1936, 216-242. 110 Vö. Schütz, A., Isten a történelemben, Budapest 1934,129-310; Schütz, A., Az örökkévalóság, Budapest 1937, 10. 111 Az imádság ebből a szempontból a vágyakozás begyakorlásának minősül, illetve a magány erőpróbájának, hogy ti. elhagyatottságunkban is rá tudunk-e hagyatkozni Istenre, hisszük-e, hogy Ő hallgat és meghallgat minket. Másik szempont az ima tisztító ereje, mivel megtanít arra, hogy csak olyat kéijünk istentől, ami méltó Hozzá. Nem méltó Hozzá úgy imádkozni, hogy mások számára rosszat kérünk. Nem méltó Hozzá, ha felszínes és kényelmes dolgokat kérünk Tőle. Ezek ugyanis csak az immanens és részleges remény kategóriájába tartoznak, s paradox módon egy ponton már eltávolítanak az Istentől. Az imádság aztán nagy szembesítő, s emiatt nagy bá164
