Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZ GÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk Istennek, mint legfőbb javunknak szeretete, vagyis vágyó szeretet (amor concupiscentiae) az Isten iránt, amellyel ugyanis az Istent magunknak kívánjuk, mivel Ő a legfőbb javunk, vagyis boldogságunk. 2. Biztos várakozás, hogy az Istent, mint legfőbb javunkat, vagyis boldogságunkat az Isten kegyelmével és segélyével elérjük. Az isteni reménynek kísérő cselekménye a félelem, nehogy ama legfőbb jótól megfosztassunk.”4S Az új katekizmus pedig az alábbi módon írja körül a reményt: „A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országa és az örök életre mint boldogságunkra. [...] A remény erénye megfelel az Isten által minden ember szívébe oltott boldogságra törekvésnek46; fölemeli az emberi tettek indítékait, megtisztítja és Isten országa felé irányítja azokat; megóv a kislelkűségtől; támogat minden elhagyatottságban; és kitágítja a szívet az örök boldogság várásában. A remény lendülete megőriz a vak önszeretettől (egoizmustól), és elvezet a szeretet boldogságára. [...] A remény lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely oda kapaszkodik, ahová elsőnek lépett be értünk Jézus. A remény fegyverzet is, amely védelmez bennünket az üdvösségért vívott harcban. [...] Megörvendeztet még a próbatételek közepette is.”47 Újabb szempont a remény sajátos jegyeinek megragadásában az, hogy olyan vágyat jelöl, ami nagy valószínűséggel bekövetkezik, legalábbis bekövetkezhet. Egyébként puszta, nem realizálható vágy, illúzió a neve. Nem mellékes szempont továbbá az ígérettevő szavahihetősége, amennyiben személybe vetettük bizalmunkat.48 A remény ontológiai alapja végeredményben egy vágy-indulat49 és az akarat, illetve az értelem kínálta természetes és természetfeletti motívum. Pszichológiai alapja az ősbizalom50, értelmi alapja a nyitottság az értékre, akarati alapja az akarat eredendő jóra irányulása, s mindez beteljesedését a személyes kapcsolatban találja meg. Krisztus világnézete vallásos világnézet, amint minden világnézet vallásos színezetet ölt, feltéve, ha olyan eszmét és eszményeket állít, melyek szolgálatába akar állni azok elfogadásával az emberi szellem, sőt, maga az ember.51 Krisztus beteljesíti az ember természetes világnézetét, s ez a hit. Új távlatot ad az emberi cselekvésnek, s ez a remény. Végül új érzületet ad, mely szerint mindent annak a szeretetnek kell áthatnia, ahogyan O szerette az Atyát és övéit. A hit, vagyis az igazság inkább a múltra, a remény inkább a jövőre, a szeretet pedig főleg a jelenre irányul.52 45 Vö. Müller, E., Katholikus Erkölcstan II, Budapest 1877, 61. Rögtön megjegyezzük, hogy a boldogságra direkt módon nem törekedhetünk, csak az erényes élet ajándékaként lehet osztályrészünk. Vö. Brandenstein, B., Etika, Budapest 1938, 47 Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 2002, 484. Vö. Tarjányi, Z., Az Istennel való kapcsolatunk erényei. Morálteológia II, Budapest 2006, 35. Ennek a vágy-indulatnak talaján a remény hármas-egy dimenziója bontakozhat ki, éspedig a nehezen elérhető jövőbeli érzéki jó várása, a nagylelkűség reménye-vágya, tehát a nehezen elérhető jövőbeli erkölcsi jó beteljesülésének reménye-vágya, végül a természetfeletti remény, ami nehezen elérhető jövőbeli természetfeletti jót remél és vágyik. Vö. Garrigou-Lagrange, R., De virtutibus theologicis, Torino 1949, 308. Az ősbizalom a lelki egészség és az ép személyiség sarokpontja. Hiánya pótolhatatlan, mivel nélküle nem képes a növekvő emberi lény magát értékes és szeretette méltó és szeretetet adni tudó lényként felfogni és elfogadni. Ez az az alaphangoltság, mely a hit és remény ontológiai-pszichológiai alapját képezi. Ugyancsak ez az eredendő bizalom az, amit a skolasztikus bölcselet annak a természetnek nevez, amit feltételez, és amire épít a természetfeletti hit. Vö. Nyíri, T., Az ember a világban, Budapest 1981, 65-66. Ellentéte a mágikus és babonás világnézet, ami kényszerítem akaija, vagyis a maga szolgálatiba akatja állítani épp magát az istenséget. 52 Vö. Kornis, Gy., A lelki élet III, Budapest 1919, 346. 150
