Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZ GÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk A hasznossági érték után következnek a műveltség, a kultúra, a szellemi erő és gazdagság értékei19, mivel „az ember lelki-szellemi természetéhez tartozik magának énjének, lelkiségének ereje és gazdagsága, akaratereje, intelligenciája, képzelőereje, érzelmi elevensége is. [...] De ezek az értékek erkölcsi szempontból éppen még csak lehetőségi értékek: mert a lélek nagy morális képességei erkölcsellenes irányban is működhetnek és ekkor maguk is nagymértékben értékellenesekké válnak. Ez meg is látszik azután egész valójukon: az abszolút értékek ellen működő lelki erők eltorzulnak, természetellenessé, ferdévé válnak, erejük gyengül, elevenségük bénul, határozottságuk fogy, és rendjük megzavarodik.”20 A következő lépcsőfok az értékek hierarchiájában a már sejtetett erkölcsi értékkel is rendelkező becsület értéke, mely épp a személyiség erkölcsi súlyát, méltóságát fejezi ki. És ez az érték már tiszteletet parancsol, ami immár magának a személynek szól. Az előző fokokon elhelyezkedő értékeknek tisztelete még nem jelentette egyúttal hordozójuk tiszteletét is. A becsület értéke esetében az értéknek kijáró tisztelet átárad az érték megtestesítőjére, a személyre. Ez a tisztelet irányulhat magára az énre, melyet saját lelki nemességének tudata kísér. Ez az önérzet, vagy az egészséges büszkeség. Mármost a kérdés az, hogy miféle tényleges értékek tehetik egyáltalán becsülhető- vé, éspedig feltétlenül becsülhetővé a személyt? Ezek az ún. abszolút erkölcsi értékek21, melyek nem mások, mint az igazság, a jóság, a szépség, a szeretet, egyszóval, a szentség. Az embernek mint teremtett szellemnek ezeket kell fáradságos úton és módon felkutatnia és megvalósítania.22 Fogalmazzuk úgy, hogy ebben áll istenképmás voltának is megvalósulása.23 Az igazság értékét „lényegileg az értelem, a szépségét az érzelem és ennek sajátságos érzelmi racionalitású ítélő ereje, az ízlés ragadja meg. Ámde az akaratnak is [...] van jóra irányuló megragadó képessége és tevékenysége.”24 Mindez már átvezet az értékek kibontakoztatását szolgáló képességek, készségek világába, melyek összegzéseként a hit, a remény és a szeretet honába visznek minket, mivel ezek azok a kategóriák, melyek az abszolút értékek konkrét tartalmi meghatározását, meghatározottságát jelzik, illetve kijelölik azok hierarchiáját. Mielőtt azonban ennek taglalásába kezdenénk, felvetődik a kérdés: Mármost mi és ki fogja e sok és sokféle képességet harmonikusan összefogni, tevékenységüket a végső célra irányítani? Ténylegesen milyen tartalmat kell kapniuk az immár formálisan meglelt abszolút értékeknek? Mi módon foglal helyesen állást az értékekkel szemben az én szellemi aktivitása, az értelmi, az akarati és az érzelmi élet? Ezt a feladatot látja el a világnézet, s benne az elérendő eszmény. A keresztények számára a minden ember előtt álló vallás-erkölcsi eszmény maga Krisztus istenemberi személye, beleértve földi tevékenysé19 Ezt a felfogást is az eudaimonisztikus és hedonista felfogáshoz sorolhatjuk, mivel az öröm és élvezet tárgya itt valamely szellemi, kulturális érték. 20 Vö. Brandenstein, B., Etika, Budapest 1938,190. 21 Azért nevezendők abszolút értékeknek, mivel “a morális jóság, az igazság és a szépség, nem függenek a változó alanyok önkényétől és elismerésétől: és mégis ezek nélkül az értékek nélkül bármely alany a maga alanyi valóságában lényegileg fogyatékos, hiányos, és a morális értékek megvalósításával az alany, akár egyén, akár közösség, saját legmélyebb természetét teszi teljessé, tökéletsen valóvá. ... A morális értékek lényegileg szabadon megvalósítandó, közvetetlenül és elsősorban akarati vonatkozású értékek”. Vö. Brandenstein, B., Etika, Budapest 1938, 224-225. 22 Ebben a kutató tevékenységben nagyon sokat segíthet az ép tradíció, a jó nevelés. Hiányuk szinte embertelen terheket és magányt bocsát azokra a vállalkozó szellemű emberekre, akik mégis birtokba akarják venni az abszolút értékeket. 23 Vö. Paluscsák, P., Isten képmása az emberben Szent Tamásnál, in Religio 83 (1924) 1-8; 112-129. 24 Vö. Brandenstein, B., Etika, Budapest 1938, 200. 146
