Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk KUMINETZ GÉZA gét, megváltó áldozatát, a halálból való feltámadását. Krisztus öröksége, vagyis személye, hitelesen csakis hittel, reménnyel és szeretettel fogható fel, fogható meg, valósítható meg éspedig az Egyház hitével, reményével és szeretetével egységben. Ennek oka pedig az, hogy Krisztus egyénisége mind tartalmában, mind formájában, mind pedig hatékonyságában tökéletes, amit nem lehetett kitalálni, annak a maga eredetiségében és utánozhatatlan izzásában jelen kellett lennie. Tartalmát tekintve minden erény teljességének fo- kozhatadan és harmonikus birtokosa, azaz teljes értelemben szent. Formai szempontból jelleme befejezett. Hatékonyságát tekintve pedig, Ő az egyetemes Eszmény, értékteljesség.25 Mindebből adódóan O az, aki tökéletesen megvalósította az ember vallás-erkölcsi irányultságát, egyedül Ő az, aki minden szempontból és mindenkor követendő példát adott minden kor, minden nemzet embere és emberi közösségei számára. Ma leginkább úgy mutatkozik meg O a feléje és öröksége felé előítélet-mentesen közeledni próbáló érdeklődő előtt, mint az őt megszabadítani akaró (liberator), neki mindenféle értelemben beteljesülést ígérő (consummator) megtestesült és személyes eszmény.26 Az embernek ugyanis sok mindentől szabaddá kell válnia. így bűneitől, értelmének, akaratának és érzelmi életének megtisztulásában álló akadályaitól. így pl. a vakhittől, fanatizmustól, utópisztikus reményektől, a másikat mindenáron birtokolni akaró torz szeretettől. Mármost Krisztus mint „Summum Bonum nem azzal az ellenállhatatlan cselekvő befolyással kormányozza, irányítja és tartja fönn az erkölcsi rendet, amellyel a fizikai világ megtartását biztosítja, hanem vonzással, a céltudatos beállítással és olyan rendelkezéssel, amelyet csak az elme foghat föl és csak ez használhatja azt törvény-, vonzó- vagy taszítóerő gyanánt. Mert a teremtmény ösztöni hajlandóságai között a legmélyebb, a legellenállhatatlanabb a Teremtő felé való vonzódás, akaratának, rendelkezéseinek mintegy ellesése. Ennek az ellesett hangnak felcsendülése a lelkiismeret szava, közvetítője pedig az, amit természetjognak mondunk.”27 Ehhez már csak azt kell Horváth Sándor szellemében hozzátennünk, hogy megvalósítói a lélek értékmegvalósító készségei, az erények és összehangolt tevékenységük. Sőt, azt is hozzá kell fűznünk, hogy a hit-, remény- és szeretet természetfeletti erényére magunktól nem juthatunk,28 mivel ez Isten ajándéka, ám az akadályozó tényezőket kötelességünk elmozdítani. Továbbá, Isten mindenkit üdvözíteni akar, tehát mindenkinek megadja a szükséges és elégséges kegyelmet a hitre találáshoz. 3. A REMÉNY JELENSÉGÉNEK LEÍRÁSA ÉS A KATOLIKUS VILÁGNÉZETBE TÖRTÉNŐ BEILLESZTÉSE (A TEOLÓGIAI ERÉNYEK EGYMÁS KÖZTI KAPCSOLATA) Tartalmilag mármost mi módon bomlik ki a lélekben ez a Krisztusban megjelent és egyháza közvetítésével hatékony teljesség? A katolikus teológia erre időtálló feleletet a hit, remény és szeretet istenies (teológiai) erényeinek tanában adott.29 E hármas-egy kategória 25 Vö. Schütz, A., Krisztus, Budapest 1944, 128-145. Sőt maga az első lépés Krisztus felé a remény lépése. Vö. HARING, B., Das Gesetz Christi II, München-Freiburg 1966, 91. Vö. Horváth, S., Örök eszmék és eszmei magvak Szent Tamásnál, Budapest 1944, 218. 28 Vö. Király, E., A keresztény élethivatás, Budapest 1982, 175. Amint Boda László megjegyzi, már maga Schütz Antal is kifogást emelt a hit, remény és szeretet erényeinek ilyen minősítésének helytelensége mellett, mindazonáltal a hagyomány helyes birtokba vételéhez ismernünk kell ezen a néven is ezeket az erényeket. Maga Boda professzor javaslatot tesz a terminológia megváltoztatására, így nevezhetnénk e hármas egy erényt egzisztenciális vagy perszonális erényeknek. Ezek a fogalmak valóban 147
