Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)

2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk

A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk KUMINETZ GÉZA szellemivel és érzékivel, ennek mintájára kettős a vágyódó képességünk is, szellemi (aka­rati) és érzéki. Szenvedély, vagy kedélyindulat alatt ez utóbbi érzéki vágyó tehetségnek működését értjük. Ilyenek a harag, a félelem, az öröm, a szomorúság, stb. Ezeket a ke­délyindulatokat érzéseknek (tágabb értelemben talán érzelmeknek is) nevezzük. Mivel tárgyuk az érzéki (szellemi) jó vagy rossz, s ez megjelenhet a tudatban úgy, mint eléren­dő jó vagy kerülendő rossz (passiones concupiscibiles). Ezek a vágyó törekvéssel kapcsola­tosak. Vagy úgy, mint nehezen elérhető jó vagy rossz (passiones irascibiles). Ezek pedig a küzdő törekvéssel vannak kapcsolatban. A vágyó, vagy törekvő szenvedélyek száma hat: 1—2. Tetszésnek, szeretetnek (amor) nevezzük azt a vágyó törekvést, melyben a vágyakozás tárgya lehet jelenvaló vagy távol­levő dolog. Ez minden szenvedély alapindulata és gyökere. Oka a megismert jó. Ellen­téte a nemtetszés, gyűlölet (odium), ami jelenvaló vagy távollevő rosszra irányul, mert azt károsnak vagy visszataszítónak érezzük. 3-4. Vágyódásnak (desiderium) nevezzük a távol­levőjóra való törekvést, míg irtózatnak (fuga, aversio, horror) a távollevő rossz elutasítását. 5—6. Gyönyörnek, örömnek (delectatio, gaudium) nevezzük a jelenvaló jóra való törek­vést, míg ellentéte a fájdalom (dolor), szomorúság (tristitia), amit a jelenvaló rossz vált ki. A szomorúság, mint távollevő és jelenlevő, valamint már bekövetkezett rossz feletti ke­serű érzés, ami lehet részvét, irigység, komorság és búskomorság. A küzdő szenvedélyek (kedélyindulatok) száma öt. 1-2. A nehezen elérhető jóra való törekvést reménynek (spes) nevezzük14, míg a bátorság (audacia) a nehezen leküzd­hető rosszal szemben ébred bennünk, s szembeszállást jelez, a rossznak legyőzésére kész. 3—4. A csüggedés, kétségbeesés (desperatio) a nehezen elérhető jót kerüli, mintegy lemond róla. Ellentéte a félelem, amit a nehezen leküzdhető rossz vált ki, s menekülésre késztet. 5. A harag (ira) pedig a már jelenlevő rossz ellen irányul és okozóján bosszút akar állni. Mármost az a kérdés, hogy ezek a képességek mire irányulnak? Hogyan kell kezel­ni ezeket a vágyakat, érzéseket? Vagyis, milyen megvalósítandó értékek vannak az em­beri életben, s milyen hierarchia valósul meg köztük? Brandenstein Béla útmutatása sze­rint az alábbi módon nevezhetők meg és rangsorolhatók az ember által megvalósítandó értékek: Először is él az ember, létét minden szempontból fenn kell tartania, ha értéke­ket akar megvalósítani. Ebből a szempontból az élet alapvető, de nem a legfőbb érték.1S Az értékhierarchia második fokán a gyönyör-, öröm- és boldogságérték áll.16 Az emberi élethez hozzátartozik az, hogy egyfajta komfort érzet járni hozzá. Ezt követi a hasznos­sági és hatalmi érték17, ami minden értéket, mint eszközt tekint valamely cél megvalósí­tásához. így az értékhierarchia bármely fokán álló érték is szemlélhető és eme szempont szerint érvényesíthető, nyilván az adott hasznossági szempont megengedte mértékben.18 14 Ez alapján különböztetjük meg a félelemtől, mely valamely rossz elől menekül; ugyancsak megkülönböztetjük az örömtől, mely a jelenvaló jónak örül, míg a remény csak ajövőben nyeri el jutalmát. Különbözik az egyszerű vágytól is, mivel az vagy könnyen elérhető, vagy egyszerűen elérhetetlen, míg a remény olyasmi, amit nehézsé­gek legyőzésével lehet elérni. Végül különbözik a reménytelenségtől, mely olyan jót lát maga előtt, ami vagy objektív, de szubjektív értelemben biztosan elérheteden (inassequabilé). Vö. Garrigou-LagranGE, R., De vir­tutibus theologicis, Torino 1949, 308. Ennek túlhajtása a biológiai vitaiizmus, mely a puszta életben maradást és levést teszi meg abszolútummá. Ezt a felfogást képviseli a hedonizmus, illetve az eudaimonizmus, mely szintén az abszolútum igényeivel lép fel. 17 Ezt a felfogást nevezzük utilitarizmusnak, illetve pragmatizmusnak. Ezek az értékek az alábbiak: életérték, boldogságérték, a becsületérték, a műveltség értéke, de maguk az abszo­lút értékek is. Vö. BRANDENSTEIN, B., Etika, Budapest 1938, 180. 145

Next

/
Thumbnails
Contents