Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben
KRÁNITZ MIHÁLY A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben „Oremus et pro perfidis Iudaeis: ut Deus et Dominus noster, auferat velamen, de cordibus eorum; ut ipsi agnoscantJesum Christum Dominum nostrum. Oremus. Flectamus genua. Levate. Omnipotens sempiterne Deus, qui ludaeos etiam a tua misericordia non repellis: exaudi preces nostras, quas pro illius populi obcaecatione deferimus; ut agnita veritatis tuae luce, quae Christus est, a suis tenebris eruantur. Per eundem Dominum. Arnen.” Az 1957-ben kiadott nagyheti szertartások rendjében magyarul található meg ez a könyörgés: „Könyörögjünk a zsidókért, akik hűtlenek lettek kiválasztottságukhoz. Kérjük, hogy az Úristen nyissa fel lelki szemüket, és így ők is megismerjék a mi Urunk, Jézus Krisztust. Könyörögjünk. Boruljunk térdre. Keljetek fel. Mindenható örök Isten: irgalmadban még hűdenségéért sem zártad ki a zsidóságot az üdvösségből. Hallgasd meg könyörgésünket, amelyet ezért a lelki vakságban élő népért hozzád intézünk. Engedd, hogy megismerjék Krisztusban az igazság fényét, és kiszabaduljanak a lelki sötétségből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által... Amen.”26 * A misekönyvben — a novus ordo (1970) szerint — a nagypénteki szertartás keretében a szenvedéstörténet és a homília meghallgatása után következnek az egyetemes könyörgések. A tíz ünnepélyes oráció lélekben átfogja az Egyházat és az egész emberiséget, annak minden örömével és szükségével együtt. A hatodik könyörgés a zsidókról szól. Szövegében nincs semmilyen kirekesztés, lekicsinylés, éppen ellenkezőleg, magasztos stílusa kifejezi azt a mély kapcsolatot, mely a zsidókat a keresztényekkel összeköti: „A zsidókért is imádkozzunk testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk Istenünk, őt egyre jobban szeressék, és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget.”17 Az oráció első részében mint jókívánság szerepel a fohász, a kérés, hogy a zsidóság Isten tökéletes szeretetét valósíthassa meg és a vele kötött szövetséghez hűséges legyen. Ezután a csöndes, elmélyült ima következik, mely során engedjük, hogy Isten maga adjon számunkra sugallatot a másért végzett ima közben. Majd a könyörgés így folytatódik: „Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet Ábrahámnak és utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen egyházad könyörgését, hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.” Az oráció második részében utalás történik Izrael kezdeteire, történetére, majd az a kérés hangzik el, amely valójában minden ember számára életcél: az üdvösség, a megváltás, vagyis az Istennel való tökéletes kapcsolatra való eljutás, ami az egész élet jutalma.28 29 Magának a Misekönyvnek zz általános rendelkezése határozza meg az „egyetemes könyörgések” lényegét (45. cikkely): a hívek — a nép saját papi szerepét gyakorolva — imádkoznak minden emberért és az egész világ üdvösségéért. Ebben a szándékban nincs kifogásolnivaló, mert a másokért való imádság - ahogy ezt Mózes is tette — kedves az Úr szemében.2’ 26 * * 29 26 A nagyhét szertartásai, imádságai és énekei virágvasárnaptól húsvét vasárnapig, kiadja: Az Actio Katholica Új Ember ügykezelése, Budapest 1957, 34. Ebben az esetben már szerepel a könyörgésre, a térdhajtásra és a felkelésre történő felszólítás is. A Nostra aetate 4. ugyanígy azt a köteléket tartja fontosnak, mely az Újszövetség népét Ábrahám leszármazottai- val összekapcsolja (mysterium ecclesiae perscrutans, Sacra haec synodus meminit vinculi, quo populus Novi Testamenti cum stirpe Abrahae spiritualiter coniunctus est). Vö. Misekönyv, a Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából a hivatalos vatikáni kiadás alapján készült fordítás, Szent István Társulat, Budapest 1991, 226. 29 Uo. 34. 136
