Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben
KRANITZ MIHÁLY A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben ez itt is névtelen misszionáriusokhoz köthető. Claudius császár (Kr. e. 10—Kr. u. 54) rendelete, mely Kr. u. 49-ben kiűzte a zsidókat Rómából, szoros kapcsolatban áll a keresztény misszió első fejlődésével, mely Krisztus halálát és feltámadását követően nem egészen húsz éven belül már megnyilvánult.3 Majd csak a Kr. u. I. század végi évekből származik az első írásos szöveg a római egyházról, püspökének, Kelemennek a Korintu- siakhoz írt levele, melyben zsidó gondolatok keverednek a görög filozófia, és főleg a sztoicizmus elemeivel, de mégis a kereszténység áll ezek fölött.4 Az apostoli atyák nevéhez kapcsolódik Hermász Pásztor című irata, mely apokaliptikus látomásaival a bűnbá- nattartási fegyelem fejlődésének jelentős állomása. A mű valószínűleg a II. század közepén jelent meg Rómában, és érezhető rajta a zsidó-keresztény környezet hatása.5 Nehezen gondolható el, hogy Alexandriának, kelet nagy városának a zsidó lakossága ki tudta volna vonni magát a kereszténység hatása alól. Meglepő módon azonban erről nem találunk forrásokat. Ennek bizonyára nincs köze Claudius császár híres leveléhez, melyet az alexandriai zsidókhoz írt.6 Ám amint azt a II. századi papirusztöredékek igazolják, a keresztények már nagyon korán Alexandriában tartózkodtak. Elképzelhető, hogy az újszövetségi Zsidókhoz írt levélnek a szerzője, melyet egyes kutatók szerint átjár alexandriai Philón (Kr. e. 20—Kr. u. 45) a gondolkodása, egy alexandriai keresztény lehetett.7 Kevéssel ezután Hadrianus császár (Kr. u. 117—138) idején az ismeretlen szerzőtől származó Barnabás-levél éppúgy az alexandriai zsidók által használt allegorikus módszert alkalmazza, csak most a zsidók ellen, hogy kimutassa, hogy az Ószövetség elő- képszerűen már tartalmazta a keresztény valóságokat.8 Szíria fővárosában, Antiochiában — az Apostolok Cselekedetei szerint9 — jelent meg először a keresztény név, ahol először merült fel a nem zsidó keresztények és a zsidóság kapcsolatainak konkrét kérdése. Már az apostoli időktől kezdve Szíria és Fönícia más városaiban is voltak keresztény közösségek, főleg Damaszkuszban, valamint Tírusz és Szi- dón vidékén. Valószínűleg ezen a területen kell keresni a II. század kezdetén keletkezett Didakhé10, vagy A tizenkét apostol tanítása című kateketikus és liturgikus irat eredetét, melyet többszörösen meghatároznak a zsidó minták és tapasztalatok. A keresztény önazonosság kialakulásának fontos állomása, az apostoli atyákhoz tartozó Szent Ignác (fKr. u. 110—115 k.) hét levele.11 Antiochia püspöke ezeket Rómába, 3 Vö. Suetonius, A Caesarok élete, Európa Kiadó, Budapest 1994, 209. Lásd még: Carrara, P., I pagani di fronte al cristianesimo. Testimonianze dei secoli I-II, Firenze 1990, 69—73. (Claud. 25,3: „Iudaeos impulsore Chresto assidue tumultuantis Roma expulit.”) 4 római Szent Kelemen levele a korintusiakhoz (ford. Ladocsi Gáspár), Szent István Társulat, Budapest 1980, 105—145. La priére civique chez Clement de Rome et ses antécédants dans lejudaisme, in Manns, F., Un pere avait deux fils. Juda'isme et christianisme en dialogue, Médiaspaul, Paris 2004, 234—243. 5 Vö. Hermasz, Pásztor (ford. Ladocsi Gáspár), in Ókeresztény írók 3, Szent István Társulat, Budapest 1980, 246-364. 6 JAKAB, A., Ecclesia Alexandrina. Evolution sociale et institutionnelle du christianisme alexandrin (IP et IIP siecles), Peter Lang, Bem 2001; Somos, R., Az alexandriai teológia, Paulus Hungarus—Kairosz, Budapest 2001. 7 Vö. Horst, P. van der, Jews and Christians in their Graeco-Roman Context, Mohr Sibeck, Tübingen 2006. (különösen 98—107: Philo's In Flaccum and the Book of Acts, 108—113: Common Prayer in Philo’s In Flaccum 121-124, 114—127: Philo and the Rabbis on Genesis, Similar Questions, Different Answers, 128-133: Philo of Alexandria ont he Wrath of God); Deines, R.—Niebuhr, K.-W., Philo und das neue Testament, Mohr Siebeck, Tübingen 2004. 8 Barnabás-levél (ford. Vanyó László), Szent István Társulat, Budapest 1980, 221—245. 9 ApCsel 11,26. 10 Didakhé (ford. Vanyó László), Szent István Társulat, Budapest 1980, 93—101. 11 Antiochiai Szent Ignác hét levelét lásd: Ókeresztény írók 3, 163—196. 132
