Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Erdő Péter: Szentbeszéd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem évnyitó szentmiséjén
ERDŐ PÉTER Szentbeszéd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem évnyitó szentmiséjén együttműködést kell szolgálnunk. És erről nem feledkezhetünk meg akkor sem, ha újat keresve kísérletezünk, vagy a jól bevált és megszentelt hagyományú régit védelmezzük. Különleges hivatása van a katolikus teológusnak a mai szellemi zavar és kategóriavesztés idején. Az alapvető kulturális és vallási fogalmak is bizonytalanná válnak sokak előtt. Világi hívők, de néha még papok sem látnak kivetnivalót olyan elképzelésekben, melyek Krisztus származását, kilétét a Bibliával, az Egyház teljes hagyományával és a kritikai módon vizsgált történeti forrásokkal szöges ellentétben, meseszerűen rajzolják meg. Van, aki a lélekvándorlást is a keresztény hittel összeegyezethetőnek véli. Mások jól-rosszul rekonstruált pogány nemzeti vallásokhoz akarnak visszatérni, vagy a mágia elemeit használják, s észre sem veszik, hogy ez már nem a katolikus hit. Nem kevesen megzavarodnak, ha apokrif iratokat mutat be a szenzációhajhász tömegtájékoztatás, s nem gondolnak arra, hogy van objektív és megbízható módszer a Krisztus-eseményről szóló irodalom igazságértékének megállapítására. Sokan nem érzékelik a katolikus tradíció és az Egyház életének egészét, érzelmileg megragadnak egy-egy összefüggésből kiszakított részletnél. Szóval, mintha újra gnosztikus szellemi közegben élnénk. Mindezek miatt e hó végére összehívtam egyházmegyénk teológiai doktorait. Mikor doktorrá avattak minket, esküt tettünk a szent tudomány művelésére és az Egyház szolgálatára. Itt az idő, hogy beváltsuk a szavunkat. Tiszta, katolikus, eligazító beszédet vár tőlünk az Egyház és a világ. Sok olyan témában kell hitünk tiszta fényét megmutatnunk, amelyek korábban az apologetika klasszikus kérdésének számítottak. Újra aktuális, hogy számba vegyük ezeket a kérdéseket, és nem személyeskedve, de szeretettel és félreérthetetlenül szóljunk hitünk és Egyházunk érdekében. Össze fogjuk állítani sok ilyen kérdés jegyzékét. Talán fel is osztjuk magunk között a témákat. Esetleg más egyházmegyések vagy szerzetesek, vagy doktorátussal nem rendelkező, de egy-egy témában szakértő papok segítségét is fogjuk kérni. Egyszóval: Teológusok, az Egyház nap mint nap kéri a segítségünket! De rendkívül fontos egyetemünkön a világi karok munkája is. Nyugodt, tiszta felső- oktatási légkört kell teremtenünk. Képzésünk reménnyel kell, hogy eltöltse a fiatalokat: van értelme tanulni, van értelme komoly szaktudást szerezni. Ha nem is mindig könnyű jó munkát találni, ha nem is mindig honorálja a társadalom az igazi hozzáértést, hanem néha úgy látszik, hogy az erőszakos helyezkedők érvényesülnek, mégis: magas színvonalon, szíwel-lélekkel kell az értelmiségi munkát végeznünk. Érdeklődéssel és felelősség- tudattal kell tanulnunk. Mert az országnak és a világnak a biztos szakértelemre, az őszinte, tisztességes munkára van szüksége, ha sokszor nem is becsüli meg azt. Az együtt érző szeretet felelőssége késztet arra, hogy belső tartással, Isten előtt számadásra készen dolgozzunk a körülöttünk élő emberekért. Kissé olyan ma a becsületesen dolgozó ember helyzete, mint az édesanyáké: amit tesznek, életfontosságú, mégsem kapják meg gyakran mindazt az elismerést és szeretetet, amit érdemelnek. Munkánk életfontosságú mások számára, szakmai hivatásunk gyakorlása pedig sokszor az önfeláldozó szeretetből végzett szolgálat hősiességét kívánja. Ez az év is annak az időnek a része, amit Istentől kaptunk a szolgálatra. Igyekezzünk hát figyelni arra, hogy mi Isten tervének nagy művében a mi feladatunk az idén, és ehhez kéijük a Szentlélek Úristen megvilágosító kegyelmét és erejét! 130
