Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - INTERJÚ - Török Csaba: Beszélgetés a hatvanéves Rokay Zoltánnal
Beszélgetés a hatvanéves Rokay Zoltánnal INTERJÚ hogy szégyent hozok egyházmegyémre, ahonnan minden gyarlóságom ellenére kiküldtek Innsbruckba. Amikor szétnéztem hallgatótársaim (különösen a németek) között, rengeteg segítőkész emberrel találkoztam. Mind a mai napig, nem csak mint egyetemi tanár, hanem mint lelkipásztor is, abból merítek,, amit Innsbruckban becsületesen magolva a néha abg érthető német megfogalmazásokat olyan tőkére tettem szert, amelyből azóta is mindig bátran meríthettem. Coreth filozófiájának alapköve a radikales Fragen, a radikális kérdezés - mit jelentett ez egy fiatalembernek, aki olyan közegből érkezett, amelyben a metafizikai is más felfogásban értelmeződött, s a társadalom is más rendszerben élt? A hazatérés után hogyan lehetett átadni ezt a gondolatot? Mit jelentett akkor a radikális kérdezés? Provokációt? Hogyan lehetett utat találni egy ilyen helyzetben? Meg kell mondanom, első olvasásra semmit sem értettem az egészből. Második olvasásra, amikor láttam, hogy ez nem elvont dolog, amelynek semmi köze sincs a mindennapi élethez, hanem pont a mindennapi élet egy alaptapasztalatából indul ki, akkor lassan megbarátkoztam ezzel, különösen amikor rájöttem arra, ami Coreth kiindulópontja: ha van egy kérdés, akkor arra valahol biztosan létezik egy válasz is. A lelkipásztori gyakorlatban az emberek a legkülönbözőbb dolgokat kérdezik. Coreth előadásai és könyve megedzettek olyan szempontból, hogy nem kell lekicsinyelni ezeket a kérdéseket. Megtanított arra, hogy először le kell tisztázni: van-e erre a kérdésre válasz, értelmes vagy értelmetlen, esetleg látszatkérdés-e, s amikor az ember folyton tovább kérdez, akkor tulajdonképpen Istent keresi, mint a végső választ ezekre a kérdésekre. Persze otthon óvatosnak kellett lenni, nem lehetett rögtön ezzel előhozakodni, hiszen akkor ránk sütötték volna: Ti, fiatalok, ti mindent megkérdőjeleztek! Nem ez volt a lényeg, hanem hogy a kérdést vegyük hasznavehető kiindulópontnak, amely ugyanabba az irányba mutat, amely irányba a tradicionális metafizika is haladt. Mivel azonban a helyzet megváltozott, célszerű olyan kiindulópontot választani, amely a mindennapi életnek is megfelelő. A másik szellemi műhely: Kiel. Viszonylag keveset tudunk mi magyarok az itteni egyetemről. Professzor úr számára mit jelentett ez az egyetem? Kik voltak a mentorai? Kidben Fichtével foglalkoztam. Távhallgató voltam az egyetemen, plébánosként már nem ülhettem ott az iskolapadban. Kiel nem katolikus egyetem, hanem állami A bölcsészkarra iratkoztam be, aminek az egyházhoz nincs sok köze. A programban ott állt egy professzor neve, s mellette Fichte. Mivel filozófiai licencia munkámat Fichtéből írtam, elhatároztam, hogy ezt fogom tovább bővíteni. Aztán persze bővítésről szó sem lehetett, egészen új munkát kellett írnom. Meg kell említenem H. Schmitz (most már emeritus) professzort — őnála írtam a munkámat. Emlékezetemben él még a két másod- szigorlatoztató, akiknél egy-egy szigorlatot kellett tenni. Heldmann professzor volt az egyik, akinél választott tantárgyam latin nyelv és irodalom volt, ő Sallustiusból kérdezett. Mivel a teológiai doktorátussal már rendelkeztem, az evangélikus teológiai fakultásról is választhattam egy tárgyat. J. Becker professzort választottam, akit Szent Pál és JáTEOLOGIA 2008/1-2 115
