Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Tarjányi Béla: A papság az Újszövetségben
TARJÁNYI BELA A papság az Újszövetségben Intézkedései folytán ezen a téren hármas tagolódás figyelhető meg: Jézus, mint a legfőbb tanító, a 12 apostol, mint a legfőbb letéteményesek és elsődleges munkatársak (akik „vele vannak”, akik előtt feltálja Isten Országának titkait, és akik minden tettének tanúi), és végül a hetvenkét tanítvány. Az apostoli korban az apostolok és tanítványaik a legfőbb letéteményesek, a presbiterek az egyes egyházak, közösségek vezetői, irányítói (közöttük a „felügyelők”, a „püspökök”), és végül szolgálattevő „diákonusok”. b) Felülről származó kiválasztás, hatalomátadás, küldetés — Jézus művének folytatóit Jézus maga hívja meg, ő választja ki, hatalmazza fel és küldi őket, és ugyanezt teszik az apostolok is az ő munkatársaikkal. A szinoptikus evangéliumokban minden esetben Jézus „látja meg”, ő hívja meg a leendő apostolokat (Mk l,16p: Simon és András; l,18p: Jakab és János; Mk 2,14p: Lévi). O választja ki (szó szerint: „teremti meg”) a Tizenkettőt, ő ruházza fel őket megfelelő hatalommal, ő bízza meg őket az örömhír hirdetésével (Mk 3,13—19p). S amikor kettesével elindulnak, ez is Jézus külön megbízásából történik (Mk 6,7—12). Ha valaki maga jelentkezik tanítványnak, ő ezt inkább elhárítja (pl. a gerázai megszállott, Mk 5,18—19). Jézus emeli ki Pétert a többiek sorából, és ő ruházza fel őt a legfőbb oldó-kötő hatalommal (Mt 16,18-19). Kiválaszt és küld hetvenkét tanítványt is, s megbízza őket az örömhír hirdetésével (Lk 10,1-12). A feltámadás után a Tizenegy Jézustól kapja végső küldetését „minden néphez” (Mt 28,18—20), illetőleg az általa küldött Szentlélektől (ApCsel 1,8 vö. Jn 20,22). Pál apostol is sokszor hivatkozik arra, hogy őt Jézus választotta ki, Jézus hívta meg, és tőle kapta apostoli hatalmát és küldetését. Az ősegyház ez a felülről jövő kiválasztás, hatalomátadás és küldés gyakorlata folytatódott. így történt Mátyás kiválasztása (ApCsel 1,15—26: sorsvetéssel Istenre bízzák a döntést), a hét diákonus kiválasztása kézföltétellel (ApCsel 6,1-6), Péter és János sza- mariai küldetése (ApCsel 8,14: a küldők „az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak”), valamint Barnabásé és Saulé (ApCsel 13,2—3: a Szentlélek sugallatára történik, a megbízást kézföltétellel kapják). Pál és tanítványai, amikor végigjáiják az egyházakat, „böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra” (ApCsel 14,23). A pasztorális levelek mutatják, hogy a hatalomátadás, ill. küldés gesztusa, a kézföltétel általános gyakorlattá vált (lTim 4,14; 2Tim 1,6). A Zsid 6,1—2 pedig arról tanúskodik, hogy a „kézföltétel” (= hatalomátadás, „felszentelés”) éppoly alapvető fogalom már az egyházban, mint a megtérés, a hit, a halottak feltámadása és az örök ítélet. c) Az igehirdetés elsődlegessége — A kiválasztás és hatalomátadás azért történik, hogy valaki a felülről jövő megbízás alapján hivatásszerűen Jézus művét folytassa. Ezt az egyes szövegek többféleképpen fogalmazzák meg, ill. érzékeltetik. A kiválasztottak feladata Jézust „követni”, „vele lenni”, a gyógyítás, a démonok kiűzése, az oldás-kötés, a bűnbocsánat, a keresztelés, de ide sorolható a liturgikus „emlékezés” is (Lk 22,19), valamint az egyházszervezés (pasztorális levelek). De a legalapvetőbb és leggyakrabban előforduló feladat az örömhír hirdetése, a tanítás (Mk 3,14p; Mk 6,12: a bűnbánat hirdetése; Lk 10,9; Mt 28,19—20; Lk 24,47: a megtérés hirdetése; ApCsel 1,8: tanúságtétel Jézusról; ApCsel 1,22: tanúságtétel a feltámadásról). Még István is tanít, s a tanítás miatt szenved vértanúhalált, jóllehet őt társaival együtt a rászorulók szolgálatára, gondozására választják ki az apostolok. Mindebből világosan látható, hogy a kiválasztottak legfőbb feladata az örömhír hirdetése: ajézusi tanítás továbbadása és a Jézusról szóló tanúságtétel. 90
