Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Tarjányi Béla: A papság az Újszövetségben
TARJÁNYI BÉLA r A papság az Újszövetségben Ismeretes, hogy Jézus elfogadta a zsidó vallási intézményeket, nem kérdőjelezte meg a papság, a főpap szerepét és jelentőségét, részt vett a zarándoklatokon, a templomi imákon, ünnepségeken. Az apostolok, amikor és amíg Jeruzsálemben voltak, ugyanígy magukénak tekintették mindazt, ami a jeruzsálemi templomban történt. „Péter és János felmentek a templomba a kilencórai imádság idején.— írja az Apostolok Cselekedetei (3,1), amikor a két apostol meggyógyítja a bénát. A jeruzsálemi hívek „naponta egy szíwel-lélekkel ott voltak a templomban”, olvassuk az első keresztényekről (ApCsel 2,46). Majd pedig: „mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában...” (ApCsel 5,12) Pál megtérése után a Templomban imádkozik (ApCsel 22,17), a harmadik térítő út után pedig Jeruzsálembe érkezve bemegy a templomba, és bejelenti fogadalmát a zsidó illetékeseknek (ApCsel 21,26). Nap mint nap elmegy a templomba, amint ezt a következők mutatják („mikor a hét nap már lassan letelt, meglátták őt a templomban” 27. v.). Köztudott, hogy ifjabb Jakab, a jeruzsálemi ősegyház vezetője buzgón és a zsidók számára is példaszerűen végezte a vallási gyakorlatokat. Mindezt pedig tették annak ellenére, hogy a templomi részvétel összeütközésekhez vezetett. Jézust a főpap és a főtanács parancsára fogják el és ítélik halálra, Pétert és Jánost elfogják, megvesszőzik és börtönbe zárják, Jakab apostolt kivégzik, Pált orvul meg akarják gyilkolni, ifjabb Jakabot pedig megkövezik. Ennek ellenére amíg a Templom állt, amíg a zsidó papság végezte a szertartásokat, addig Jézus követői sajátjuknak tekintették a Templomot, a templomi kultuszt, és nem beszéltek saját, külön papságról. A Templom lerombolása, a templomi istentisztelet és áldozatok bemutatásának megszűnése teljesen új helyzetet teremtett. Erre az időre tehető a Zsidóknak írt levél megszületése, amely a - mondhatni — papság és kultusz nélkül maradt keresztény közösség számára gyökeres és logikus megoldást jelentett. Ez pedig nem volt más, mint Krisztus papi mivoltának felismerése, bemutatása, és ezáltal az új, keresztény papság létalapjának felismerése, bemutatása és tudatosítása. A Zsidóknak írt levél szerzője Jézus alakjában egy egészen új vonást tár elénk. A tanítványok hitének alapja a Jézusban közvetlenül megtapasztalt isteni valóság. De mint ahogy a János-evangéliumban Jézus mondja: „Még sok modanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13) -, ezt a megtapasztalt isteni valóságot nem értik még teljesen, ez fokozatosan bomlik ki a Szentlélek közreműködésével az idők folyamán. Ennek a megértési folyamatnak a része, amikor felismerik Jézus főpapságát. Jézus követői felismerték, hirdették és hangsúlyozták Jézus Messiás-voltát (vö. Mt), hangsú86
