Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Tamás Roland: Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom
TAMAS ROLAND Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom túra követel magának korlátlan szabadságot. A szabadság nevében elhárítja magától a vallást, sőt, ellene fordul. Ez „autonómiához” vezet: az ember válik a kultúra és vallás mércéjévé, ő lesz saját maga törvénye. Ezzel a kultúra elveszíti vallásos mélységét, és démoni erőknek lesz kitéve. A heteronómia és autonómia közötti arany középút a „teonómia”, amely szerint „a magasabb törvény egyszersmind az ember legbensőbb törvénye. Ez a törvény az isteniben gyökerezik, amely magának az embernek a létalapja: a törvény egyszerre meghaladja az embert, és egyszerre az ő sajátja.”21 A kultúra esetében ez azt jelenti, hogy „egy teonóm kultúra [...] alkotásaiban azt fejezi ki, ami feltétlen ránk vonatkozik, vagyis egy transzcendens értelmet, amely nem valami számára idegen dolog, hanem saját szellemi alapja.”22 Az első világháború után Tillich a „vallásos szocializmustól” remélte egy teonóm korszak beköszöntét, amely áthidalná a vallás és kultúra közötti szakadékot. A második világháborút követő események világossá tették számára, hogy a proletariátus nem rendelkezett az ehhez szükséges erővel. így a teonómia fogalma egyre inkább egy szimbólummá és kritikus mércévé válik Tillich számára. Mert akkor is, ha a vallás és kultúra kettőssége „az idő, tér és történelem kategóriáiban sosem lesz legyőzhető, mégiscsak különbség, hogy ez a kettősség egy áthidalhatatlan szakadékká mélyül, mint azokban a korszakokban, amikor heteronómia és autonómia egymással küzdöttek, vagy felismerjük, hogy ennek a kettősségnek nem kellene lennie, és részlegesen, mintegy elővételezve, egy teonóm korszakban át tudjuk hidalni.”23 Érdekes, ha Tillich gondolatait összevetjük a LG első mondataival. Az egyházat „a világ kezdete óta előképek jelezték, Izrael népének története és az Ószövetség csodálatosan előkészítette, a végső időkben megalapíttatott, a Szentlélek kiáradásakor nyilvánvalóvá lett, s az idők végén dicsőségesen be fog teljesedni” (LG 2). A szöveg szerint az egyház nem idegen testként jelenik meg a történelemben, hanem abba van beágyazva. Az egyház nem heteronóm intézmény, amely a világ mellett azzal szemben állna, hanem teonóm valóság. Johann Baptist Metz: „A világ teológiájáról” A fundamentálteológus Metz, Karl Rahner egykori tanítványa, 1968-ban megjelent „A világ teológiájáról” című kötetében a szekularizáció teológiai értelmezését kísérli meg. Könyve a zsinat utáni teológiában hosszú ideig mértékadónak számított, így recepciója a mi kérdésünk szempontjából is hasznosnak ígérkezik. Metz szerint korunk történelmében fordulat megy végbe „egy divinizáltból egy humanizált világba.”24 Hogyan értékelhető ez a változás keresztény szemszögből? A keresztény hit először is azt mondja, hogy Isten transzcendens valóság, „Deus semper maior, »aki megközelíthetetlen világosságban lakik« (lTim 6,16), és nem csupán a teremtés által tér saját magához.”25 Ebből fakadóan a világ elveszíti numinozitását és tabuit. Másrészről Isten az em21 Tillich: Religion (1967) 84. 22 Tillich: Religion (1967) 84. 23 Tillich: Religion (1967) 86k. 24 Metz: Zur Theologie (1968) 52. (eredetiben németül, kiemelve) 25 Metz: Zur Theologie (1968) 58. 76 TEOLÓGIA 2007/1-2
