Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei
A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei SZUROMI SZABOLCS ANZELM 1. §). Ez lehet az alapja a Szentmise méltó megítélésének, amelyre a jelöltnek el kell jutnia a szentelés idejére (vö. II. János Pál Dominicae Cenae kezdetű, az Oltáriszentség misztériumáról és tiszteletéről szóló levelét).22 Itt tapasztaljuk meg az Egyház doktrinális és diszciplináris egységét, amely kézzelfoghatóan jelentkezik a liturgiában.23 A jelölt, a Krisztussal személyi egységben bemutatandó mise elmondására készül fel, miközben tudatában kell lennie minden ember — beleértve saját magát is — méltatlanságára annak gyakorlására.24 Ez a lelkűiét meghatározója lesz az Egyházi Tanítóhivatal iránti hűségnek és egyúttal a hierarchikus elöljáróval szemben tanúsított magatartásnak25, valamint a paptestvérekkel való baráti együttműködésnek (245. kán. 2. §). A rendszeres szentségimá- dási alkalmak tehát, alapvetően hozzájárulnak a szeminarista hivatásának kiforrásához.26 Ezt hangsúlyozza Bo, yangon-i érsek 2003-ban és 2005-ben is. A szentségek vételének gyakorisága éppen az imént említett lelkűiét kegyelmi megerősítését szolgálja, amelyet mind a spirituális személyének gondos kiválasztása, mind az — akár külső — gyóntatok alkalmazásánál gondosan figyelembe kell vennie a püspöknek vagy a szerzetes elöljárónak. A szemináriumban intézményesen biztosított rendezett élet arra irányul, hogy egyfelől megteremtse a hosszú távú igényt a növendékben az imádságra, a csendre, a rendszeres lelki olvasmányra, valamint az aszkézis különböző formáira;27 másfelől szembesítse a jelöltet azzal a lelki felelősséggel, amely a hivatásában való megmaradással jár. A spirituálissal és a lelkivezetővel való beszélgetések, éppen ennek a fejlődésnek a kérdéseit kívánják megfelelően megválaszolni, és jó úton tartani.28 A rekollekciók, a fentebb említett kritériumokat együttesen igyekeznek szolgálni, nem pedig pusztán a teológia tudományának elméleti részleteit taglalják (vö. Nevelésügyi Kongregáció, 1980. január 6-i körlevele). Éppen ezért súlyos felelőssége az ordináriusnak, hogy arra megfelelő spirituálist (vagy novíciust, ill. junior magisztert) nevezzen ki, aki emberileg arra alkalmas,29 gondosan felkészült és nincs más feladatokkal megterhelve (vö. 651. kán. 3. §).30 Iohannes Paulus II, Epist., Dominicae Cenae, 24 Feb. 1980, n. 5. (...) Doctrina Eucharistiae, quae est signum unitatis et vinculum caritatis, a Sancto Paulo tradita altius enucleata est in tot sanctorum scriptis qui viva nobis exempla cultus eucharistici praebent. Ante oculos hoc constitutum semper habere eodemque tempore eniti perpetuo efficere ut nostra etiam aetas ad miranda illa praeteritorum temporum exempla addat nova quaedam, haud minus vivida et significantia, quae cum condicionibus, in quibus hodie vivimus, congruunt. AAS 72 (1980) 123. Erdő P., Az egyházjog teológiája (Egyház és jog 2), Budapest 1995. 114-119. Vanhoye, A., Sacerdotes antiguos, sacerdotes nuevo segun el Nuevo Testamento (Biblioteca de Estudios Biblicos 79), Salamanca 1992. 184—185. 25 Erdő P., Az egyházjog teológiája, 154, 168—170. Vö. Noguera, D. J., Las normas sohre la Eucaristía en el Código de Derecho Canónico de la Iglesia latina del aho 83 con ocasión del aho de la Eucaristía, in Commentarium pro Religiosis et Missionariis 87 (2006) 321-351, különösen 327-332. „Trasformados en ofrenda permanente, los padeccimientos y la muerte de Jesús le obtuvieron a él mismo la entrada en santuario verdadero, en donde comparece ante el rostro de Dios, que lo corona de honor y de gloria. Pero este acontecimiento - como y hemos dicho - no puede reducirse a un éxito individual, pues en ese caso no sería sacerdotal; al contrario, extiende sus consecuencias decisivas a la existencia de todos los hombres.” Vanhoye, A., Sacerdotes antiguos, sacerdotes nuevo, 223. R-ATZINGER, J., Zur Gemeinschaft gerufen, die Kirche heute verstehen, Freiburg 1991. 91—123. Mogavero, D., La formazione alio stato clericale, in Lo stato giuridico dei ministri sacri nell Codice di Diritto Canonico (Studi Giuridici 7), Cittä dei Vaticano 1984. 53-54. Vö. „Refiriéndose al maestro y cooperadores, y a todos aquellos que puedan desempenar otras responsabilida- des en la tarea formativa de los novicios, el legislador dictamina que: a) deben tener una cuidad preparación; b) deben estar libres de otros compromisos y cargas que pudieran obstaculizar su función; d) deben dedicarse a su oficio con estabildad y eficacia. (...)”. Commentario exegético al Código de Derecho Canónico, Pamplona 1996. II. 1641 (D. J. Andres). TEOLÓGIA 2007/1-2 67
