Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei* (...) sancta synodus statuit, ut singulae cathedrales, metropolitanae atque his maiores ecclesiae pro modo facultatum et dioecesis amplitudin certum puerorum ipsius ciuitatis et dioecesis, uel eius prouinciae, si ibi non reperiantur, numerum in collegio, ad hoc prope ipsas ecclesias uel alio in loco convenienti, ab episcopo eligendo, alere ac religiose educare et ecclesiasticis disciplinis instituere teneantur. (...) szögezte le a Trienti Zsinat (1545—1563) XXIII. ülésszaka 1563. július 15-én,1 mellyel kötelezte a megyéspüspököket az egyházmegyei szemináriumok felállítására, radikálisan megváltoztatva ezzel a hagyományos plébániák és székesegyházak mellett történő papképzés rendszerét2 (bár a CIC 233. kán. 1. § továbbra is felelősséggel ruházza fel a plébánost stb. a hivatások gondozása terén).3 Az is kétségtelen, hogy a világi papképzés XVI. századi reformja, visszahatott a szerzetes-intézményekben folyó képzésre is, az akkor született statútumok tanúsága szerint.4 A barokk korban virágzó szemináriumi szisztéma egyre több kritikának lett kitéve5 a II. világháború után, köszönhetően a háborúban gyorsan felnőtt generációnak.6 A XXI. századra újabb támadások kereszttüzébe került a megszokott képzési mód korszerűsége.7 Ez a probléma természetesen összefügg a Nyugat-Európában, és most már Közép-Európában is tapasztalható hivatásszám csökkenésével, illetve a hivatások földrajzi eloszlásának arányában tapasztalható változással. A jelen tanulmányban tehát, törekszünk rövid áttekintést adni azokról a jogi előírásokról, amelyek a több évszázados gyakorlat alapján, mind a szemináriumi pap, mind a szerzetesi növendékképzést igyekeznek szabályozni. Közismert, hogy a növendékpapság * Elhangzott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Magyar Kánonjogi Társaság 2006. október 24-i ülésén (Budapest); a tanulmányt az OTKA T 048584-számon támogatta. Conciliorum Oecumenicorum Decreta, Bologna 31973. 750—753. SZUROMI Sz. A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/5), Budapest 2003. 174-175. CIC (1983) Can. 233 - § 1. Universae communitati christianae officium incumbit fovendarum vocationum, ut necessitatibus ministerii sacri in tota Ecclesia sufficienter provideatur; speciatim hoc officio teneantur familiae christianae, educatores atque peculiari ratione sacerdores, praesertim parochi. Episcopi dioecesani, quorum maxime est de vocationibus provehendis curam habere, populum sibi commissum de momento ministerii sacri deque ministrorum in Ecclesia necessitate edoceant, atque incepta ad vocationes fovendas, operibus praesertim ad hoc institutis, suscitent ac sustentent. 4 Dizionario degli Istituti di Petfezione, Roma 1997. IX. 1283—1298. Vo. Gatz, E. (ed.), Priesterausbildungs - stäteten der deutschsprachigen Länder zw. Aujklärung und Zweite — Vatikanische Konzil, Roma 1994. Rypar, F., II caminopostconciliare dei seminari, in Seminarium 17 (1977) 308—437. 7 Seminar, in Lexikon für Theologie und Kirche, Freiburg 31993—2001. IX. 449—450. 64 TEOLÓGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 64-69
