Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei
A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei SZUROMI SZABOLCS ANZELM képzését, nemcsak a II. Vatikáni Zsinat Optatam Totius kezdetű határozata, és a hatályos Egyházi Törvénykönyv szabályozza (235, 237—264. kk.), hanem a Nevelésügyi Kongregáció által 1985. március 19-én kiadott Ratio fundamentalis institutionis sacerdotalis6, valamint más, a teológiai képzésre vonatkozó szentszéki előírások, illetve további pápai buzdítások, mint II. János Pál pápa 1992. március 25-én kelt Pastores Dabo Vobis kezdetű apostoli buzdítása8 9, amelynek nyomán a magyar Országos Szemináriumi Szabályzat is (vö. 1973) megújításra került. Témánkat három fő terület köré igyekszünk csoportosítani: 1) a lelki élet; 2) az egyházi tudományok elsajátítása; 3) a fizikai és személyiségi nevelés. A felsorolt három terület integránsán illeszkedik egymáshoz10 * (vagy kell, hogy illeszkedjen), egy jól működő szeminárium vagy noviciátus-juniorátus keretében. Ebből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a szeminárium — ahogy azt egyébként 1563-ban szándékolták is (és Magyarországon ezt a formát követték a felállított egyházmegyei szemináriumok11) — egy komplex, oktató — nevelő intézmény, amelynek célja a szent szolgálatra vállalkozó személyek lelki, szellemi, testi felkészítése a papi szolgálatra (ahogy a noviciátus és az egyszerű fogadalom időszaka is az adott intézménybe — az intézmény jellegének megfelelő - a teljes integrációt szolgálja).12 Már a kezdeteknél le kell szögeznünk, hogy a konkrét szent szolgálatra való hivatás csakis az Egyházban és az Egyház szolgálata általi kiválasztás, valamint az egyén személyre szóló hivatásának összhangjában valósulhat meg.13 Csak ennek az alapelvnek a fényében válhat érthetővé a papság — illetve a szerzetesség mint sajátos hivatás — képzésének jogilag szabályozott formája. Nem kívánunk foglalkozni a szemináriumba, valamint a noviciátusba való felvétel alapvető kritériumaival. Ellenben megjegyezzük, hogy mindkét helyre való felvételnél figyelmet kell szentelni annak a hivatást érző tartós, sőt végleges szándékának, amely a felvétel pillanatában a papságra, vagy a szerzetességre való jelentkezését motiválja (vö. Presbyterium Ordinis 3). A papnevelés színhelyéül a CIC 235. kán. 1. §-a a nagyszemináriumot jelöli meg, kötelező jelleggel.14 Ennek az illetékes megyéspüspök, ajelölt, más egyházmegye terüle8 Ochoa, X., Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici, VI. Roma 1987. 9070—9109. 9 AAS 84 (1992) 657-804. Ratio fundamentalis 51. Formatio spiritualis totum hominem complecti debet (cf. nn. 14, 45). Cum enim gratia naturam non tollat sed elevet, et nullus verus Christianus esse possit, nisi virtutes possideat et exerceat homini congruentes et ab ipsa caritate requisitas, ut eas animet eisque utatur, futurus sacerdos exercere discat animi sinceritatem, assiduam iustitiae curam, in agendo urbanitatem, in promissis fidem, in colloquiis modestiam cum caritate coniunctam, spiritum fraterni servitii, operositatis, facultatem cooperandi cum aliis, etc., ut ad illam harmonicam conciliationem inter bona humana et supematuralia pervemiat, quae necessaria est ad verum Christianae vitae testimonium in hodierna societate exhibendum. (...) Ochoa, X., Leges Ecclesiae, 9091. Sipos, S., Enchiridion iuris canonici, Romae ‘1954. VI. 23. Vö. Mihályfi Á., A papnevelés története, I—II. Budapest 1896. 12 Beal, I. P.—Coriden, J. A.—Green, T. J. (ed.), New Commentary on the Code of Canon Law, New York—Mah- wah 2000. 309. Szuromi Sz. A., Hans Urs von Balthasar ekkleziológiai koncepciója és a hitletétemény, in Communio 14 (2006/1—2) 92-99, különösen 97. Vö. Ratio fundamentalis: Suam de Seminariis experientiam, iam pluribus comprobatam saeculis, Ecclesia in Concilio Vaticano II ut validum retinendam decrevit, asserens Seminaria necessaria esse tamquam institutiones ad sacerdotes efformandos ordinatas et potioribus illis educationis elementis praeditas, quae coniunctum cum aliis ad integram futurorum presbyterorum formationem possunt efficiter conferre. Probatam vero hanc ad sacerdotium viam denuo confirmando, minime silentio praeterire voluit varias et multiplices necessitates, ex vetustate instrumentorum vel ex mutatis condicionibus decursu temporum exortas, admisitque, vel etiam praescriptis immutationes non paucas, quibus huius utilissimae institutionis vis et paedagogica efficia augerentur. (...) Ochoa, X., Leges Ecclesiae, 9071. TEOLÓGIA 2007/1-2 65
