Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Lukács László: A II. Vatikáni Zsinat a papságról
LUKÁCS LÁSZLÓ AII. Vatikáni Zsinat a papságról BEVEZETÉS Az egyetemes zsinatok, még a legnevezetesebbek is, általában egy-két témával, tanbeli tévedéssel, fegyelmi kérdéssel foglalkoztak. Még a legtöbb tantételt megfogalmazó zsinatok - például a Trentói Zsinat — sem vállalkoztak arra, hogy teljességében tekintsék át az egyház hitét, hitből fakadó életét, a Szentháromságból induló üdvösség-ökonómia jelenlétét és működését az egyházban. A II. Vatikánum ebből a szempontból az első és eddig az egyetlen ilyen zsinat volt, amelyet bizonyára ezer év múlva is a legjelentősebb zsinatok közt fognak számon tartani az egyháztörténészek. Akkor, amikor már nemcsak a zsinat bejelentését fogadó értetlenség, nemcsak az előkészítő bizottságoknak a pápa szándékával szembeforduló aknamunkája, vagy akár a zsinati ülések alatti és közti konfliktusok váltak érdektelenné, hanem azok a viharok is, amelyeket a zsinat kiváltott, és amelyek egyike-másika még napjainkban is jelen van — egyebek közt éppen témánkkal, a papsággal kapcsolatban. XXIII. János pápa pasztorális zsinatot kívánt összehívni. Amint a zsinatot megnyitó szentmise homíliájában mondta: „Krisztus jegyese napjainkban inkább az irgalmasság orvosságát akaija használni a szigor fegyverei helyett... inkább tanításának értékeit akarja világosabban felmutatni, semmint elítéléseket kimondani.” Elgondolása szerint ez nem zárta ki azt, hogy a zsinat dogmatikai érvényű kijelentéseket tegyen. Arra törekedett, hogy az egész egyház életét átfogja, nem csupán doktrinális, de nem is csupán fegyelmi szempontból.1 Találó megfogalmazásban: „Pasztorális indíttatású dogmatikus zsinat, illetve dogmatikusan kötelező pasztorális zsinat volt.”1 2 A zsinat krónikáját — izgalmas és gyakran váratlan fordulataival, küzdelmeivel együtt — rengetegen megírták, jónéhányan a zsinati aulában vagy a zsinat háttérmunkájában résztvevők közül is. Közülük azonban már alig néhányan vannak az élők sorában.3 A mai teológusnemzedék már a zsinat utáni egyházban nőtt fel, azt tartják természetesnek, számukra a zsinat már az egyháztörténelem egy fejezetévé halványodott. Fontos volna pedig, hogy ismerjék a zsinatot megelőző egyházi-teológiai gondolkodást, és össze tud1 Alberigo - Jossua: La reception de Vatican II. Paris, 1985. 30. 2 Hilberath, Bernd Jochem: Zwischen Vision und Wirklichkeit, Würzburg, 1999. 17. 3 A Gondviselés sajátos műve, hogy a zsinat háttérmunkájában aktívan részt vevő híres teológusok közül az egyik legfiatalabb, Joseph Ratzinger, ma XVI. Benedek pápaként őrködhet a zsinat hiteles megvalósulási folyamatán. 54 TEOLÓGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 54-63
