Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A bűn és az engesztelés Horváth Sándor OP teológiájában
A bűn és az engesztelés Horváth Sándor OP teológiájában KUMINETZ GÉZA ben gyógyít, és gyógyulást visz végbe, mivel gyógyítja a sértő lelkében keletkezett betegséget, illetve orvosolja a sértettben keletkezett sebeket. S a végeredmény a barátság helyreállása. Idegenből, távoliból ismét barát és közeli lesz. Nemcsak a sértő kerül közel, hanem a sértett is, mivel a sértés őt is távolivá tette. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a sértés miatt elidegenedtek egymástól az embertársak, barátok. Ez többet jelent, mint távol lenni a szétválasztottság értelmében; ez azt is jelenti, hogy érzelmileg elhidegülni, eltávolodni. Az engesztelés és a kiengesztelődés teljessége épp ennek az ép érzelmi viszonynak, vagyis a kölcsönös szeretetnek a visszaállása. Már nem idegen a másik, hanem barát, s ezt a vonatkozást domborítja ki a propitiatio fogalma. A sértett kegyesen fogadja a bocsánatkérés szavait, tetteit, a sértő ismét szeretetteljes közeledését. Ezen irgalmas lehajlás nélkül nem lehet szó tökéletes kiengesztelődésről. Látható, hogy amint a sértést a sértő kezdeményezte, úgy a kiengesztelődés főszereplője valamiként a sértett. A sértő keresi a sértett kegyét, aki szeretettel, kegyelemmel telten visszaállítja őt a szeretet áramába. Ezért „az engesztelés, mint a kegykeresés legjellegzetesebb, befejező sajátsága a sértett fél lehajlásában, az engesztelés elfogadásában és a sértőnek a fölemelésében keresendő. Az engeszte- lékeny érzületnek kell itt mindent alakítania, a sértett cselekményeit, a fölajánlott elégtételt és adományokat, főképp pedig a sértett fél egész lelkületét. Ezért mondhatjuk a kegykeresés eszközeit engesztelő adományoknak, propitiatorium-nak. Elatékonyságuk attól függ, hogy a sértett fél előtt kedvesek-e, ill., hogy érzületéhez és az engedékenység felébresztéséhez vannak-e szabva.”16 Sőt, a sértett fél maga is kezdeményezheti a békü- lést, ami különleges jóindulat jele, a kegyesség felülmúlhatatlan formája, mivel a kiegyenlítést nemcsak kezdeményezi, hanem a sértő fél számára annak a megvalósítási lehetőségét is megadja. Ez a kibékítés (conciliatio) és kibékülés (reconciliatio). Az engesztelés eszközeit, amint már említettük, propitiatorium-nak nevezzük, s olyan eszközöket értünk rajta, melyek alkalmasak arra, hogy a sértett személy jóindulatát megnyeijék. A jóindulatot pedig nem lehet megnyerni a jogi értelemben vett sérelem helyreállításának megkerülésével, igaz, ennek puszta jó szándékú teljesítésével sem. Mindazt, amit eddig mondtunk, inkább ember-ember viszonyban szemléltük. Most vigyük át az eddigi belátásainkat az Istennel való kapcsolatra is. Tudjuk, hogy a bűn az Istent sérti leginkább, tehát ő a sértett, akit engesztelnünk kell, elsősorban áldozatbemutatással. Keresztény szemléletben pedig Krisztus áldozatára kell gondolnunk elsősorban. Ez volt az az elégtétel és engesztelés, amire Isten valóban kiengesztelődött az emberi nemmel. Krisztus engesztelése tehát abban állott, hogy végtelen szeretetével és meghajtó engedelmességével úgy alakította emberi cselekedeteit, hogy azok súlyosabbak és kedvesebbek voltak az Atya előtt, mint amilyen súlyos és utálatos volt a bűn okozta sérelem. Ezzel csitította le Isten igazságos haragját, és hozta létre az érzelmi kiegyenlítődést. A bűnöst Isten felé fordította, Isten pedig Krisztus érdemeiért ismét lehajolt a bűnöshöz. Krisztus engesztelése teljes. Sem hozzáadni, sem elvenni nem lehet belőle. Ezért Krisztus eme megbékítő érzületébe és áldozatába kell a hívőnek öltöznie, csak így tud engesztelni, ami elsősorban a bűntől való megtisztulást, illetve annak vágyát jelenti, vagyis a kibékülést. S ez lenne ebből a szempontból Krisztus művének folytatása. Ezt szolgálja az ima, a böjt, az alamizsna is, mint az áldozatvállalás és bűnbánattartás megannyi formája. 16 Vö. Horváth S., Az engesztelés, in Horváth S., Örök eszmék és eszmei magvak Aquinói Szent Tamásnál. Bölcseleti és hittudományi tanulmányok, Budapest 1944. 405—406. TEOLÓGIA 2007/1-2 51
